Jáki Réka: "Hej párta, párta, gyöngyös koszorú…". Vezető a magyar Millenium alkalmából rendezett kiállításhoz (Szentendre, 2001)

Etnikumok, néprajzi tájegységek Pest megyében

Pest megye területileg az ország második legnagyobb megyéje. Kevés természetes határa van, ebből következően a földrajzi tájakon élő etnikai csoportok sem választhatók el élesen egymástól.

Az elmúlt évezredekben különféle eredetű és kultúrájú népcsoportok váltották egymást. A középkorban és a polgárosodás időszakában több etnikum műveltsége is keveredett a magyarságéval. A hagyományos műveltség táji variánsainak kiformálódása mögött egymással szorosan összefüggő folyamatok zajlottak a térség egészében, amelyek jól nyomon követhetők.

A változatok, különbségek és hasonlóságok adódhatnak az etnikai, nemzetiségi identitástudat erősségéből, egy adott földrajzi környezet (tájegység, táj, résztáj) által meghatározott életlehetőségekből. A Pest megye területén élő népesség vegyes etnikai összetételű. Homogén táji vagy néprajzi csoporttal, etnikummal nem találkozunk, s ezért igen nehéz feladatra vállalkoznánk, ha megpróbálnánk egy-egy terület etnikai-néprajzi jellemvonásait, jelen esetben specifikusan a fejviseletet csoport-meghatározóként rögzíteni.

A feldolgozás szempontjából mégis szükséges, hogy tisztában legyünk Pest megye "néprajzi arculatának" alakulásával, s elhatároljuk egymástól az ún. "néprajzi táj'-akat.

"Pest megye néprajzi arculata a XVIII. században alakult ki. A török hódoltság korában nagymérvű pusztulás következett be a településhálózatban. Vác várának ostroma, a Felföld ellen irányuló török hadjáratok menekülésre kényszerítették a lakosságot... Viszonylag kedvező helyzetet élveztek a hász városok, melynek lakosságát a török szultán oltalmazta (a Három város" Kecskemét, nagykörös és Cegléd, valamint Halas, Dömsöd, Keve). Ezek nem váltak pusztává, még ha népességük olykor menekülésre is kényszerült ... A törökök kiűzését követően, a visszatérő földesurak jóvoltából megkezdődött a megye településeinek újranépesedése. Részben visszatértek az elmenekültek, nagyobb részt pedig az újratelepítések révén idegenek érkeztek... Az elnéptelenedett vidékekre nagyszámú római katolikus német telepeseket költöztettek a Duna-mentébe (Visegrád, Dunabogdány, Budakalász, Érd, Soroksár, Taksony), és a hegyvidéki tájak belső területeire (Pilisvörösvár, nagykovácsi, Üröm, Csepel-sziget stb.). A Felföld északi szlávok (tótok) lakta vármegyéiből is megindult a délfelé áramlás. Aszód-Vác közötti térségre (Ácsa, Csornád, Csővár), a Tápió-vidékre (Tápiósáp, Tápósüly, Tápiószentmárton), a Duna- Tisza köze keleti részére (Alberti, Irsa, Pilis, Péteri), a középső

5