Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - NÉMETH BALÁZS: Néhány megjegyzés a Bécs-Nyugati Református Egyházközségben élő magyar származású reformátusokról
rökkel. Ennek ellenére elfogadták őket a munkahelyükön, az iskolában és a társas érintkezésben is. Ezek az emigránsok ezen túl még egy második tekintetben is kitüntették magukat. Ugyanis azt gyakorolták, amit a német-amerikai filozófus és evangélikus teológus Paul Tillich így fogalmazott meg: „A határ az ismeret tulajdonképpeni gyümölcsöző helyszíne". 5 A szerző aláhúzza, hogy a valóban emberi élet csak a határnál lehetséges, mint a találkozások összefonódásának kifejeződése. A határ persze átvitt értelemben értendő és kulturális, nyelvi és vallási megjelenési formákra vonatkozik. Ezt az alapvető felismerést sok magyar származású úgy fogta fel, hogy a kétnyelvűséget az abszolút nyelvi diaszpóra helyzetben nem csak elfogadta, hanem pozitívumnak és meggazdagítónak tekintette. Ez lehetővé tette a nyílt találkozást más kultúrákhoz tartozó és más nyelvet beszélő emberekkel, mert a határ nem sorompó, hanem az egymás kölcsönös meggazdagítására szolgáló lehetőség. Ennek a nyitott létformának köszönhető, hogy a Kelet-Európában lezajlott politikai fordulat után a népszámlálás alkalmával Ausztriában sokkal több ember vallotta azt, hogy az általa használt köznyelv a magyar (magyarajkú, kb. 30.000). Ez a korábbi tendenciák teljes megfordulása. Házasságkötések és személyes érdeklődés révén - mint például szakmai jövő, kulturális tevékenység -, azoknak a száma, akik Ausztriában magyarul tanulnak és a magyar kultúra, mentalitás és életmód felé fordulnak, emelkedik. Egy kisebbség jövője nem mehet el a képzés és a kétnyelvűség jelentősége mellett. Ehhez hozzátartozik a nyitott életmód. Hogy ezzel az anyanyelv ne szorulhasson háttérbe, erre törekszenek a pedagógusok és a némettanárok is, akik arra szólítják fel a gyerekeket, hogy a szüleikkel otthon az anyanyelvükön és semmi esetre sem rossz németséggel beszéljenek, mert a jól karbantartott anyanyelv a híd a második nyelvhez. Azt, hogy a képzésnek nem kell feltétlenül magas tudományos szintűnek lennie, sok magyar cigány tanúsítja, akik közül sokan a korábbi gyülekezetemhez tartoztak. Köztük található egy nemzetközileg is elismert cigányprímás is. Ezek az emberek másokkal szemben nagy nyitottságról tettek bizonyságot, ugyanakkor ápolták a kultúrájukat és hagyományaikat, melyekbe be voltak ágyazódva. Vajon ez összefüggésben áll a régi mobilis, nyílt kulturális hagyományukkal és mentalitásukkal, melyeket nem most a migráció során kellett elsajátítaniuk? Sok szociológus mutat rá arra, hogy ezt a mentalitást kívánják meg a jövőben mindenkitől. A szerencsés integráció véleményem szerint nem abban áll, hogy a korábbi magyar - identitását elfojtja az ember, hanem abban, hogy gyarapodásként fogja fel, mely a „vagy-vagy" hozzáállást legyőzi és az értékes, kulturális, nyelvi és társadalmi adottságokat átviszi az új, másik helyzetbe, ezáltal a jelent és a jövőt 5 TILLICH, Paul, 1964.
