Bodonyi Emőke szerk.: Jeges (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)
Róma után - a táj mint maradandó téma
Székesfővárosi Képtár megvásárolta. 111 A korabeli kritika Jeges visszafogottabb, tompább színeit örömmel fogadta: „a művésznek „előnyére vált a tatai környezet, színei lehalkultak, kivilágosodtak." 13 " Az 1938as Velencei Biennalen is az itt készült Tatai táj című alkotását állította ki, amelyet az olasz állam megvásárolt. A tárlatot Gerevich Tibor rendezte. Az akvarell-metszet teremben Jeges olyan művészekkel szerepelt együtt, mint Hincz Gyula, Pohárnok Zoltán, Kirchner Ernst Ludwig, Gallé Tibor, Halápy János, Buday György, Dex Ferenc, Molnár C. Pál. 133 A Biennale idején rövid észak-olaszországi körutat tett, melynek során érintette Parmat, Vicenzát, Mantovát, Modenát és Veronát. 1943-ban az itt festett képeivel nyerte meg az olasz utazási iroda, ENTE NAZIONALE INDUSTRE TURISTICHE (ENIT) által meghirdetett, magyar művészek olasz tárgyú képeiből rendezett kiállítás II. díját. 140 „Jeges Ernő a forró nyári délelőttben izzó olasz táj felejthetetlen színeinek tolmácsolója," írta e tárlat kapcsán egyik kritikusa. 141 A Fészek Művészklub által szervezett müvészcsere keretében Jeges Ernőnek alkalma nyílott arra, hogy Svédországba utazzon. Kint tartózkodását részben az ott készült temperaképek, részben parányi betűkkel írott feljegyzései dokumentálják. Ez alapján ismeretes, hogy 1939. július 16-án érkezett meg Svédországba, ahol Knut Fehrs (Fehr) műkereskedőnél kapott szállást. Karlskrona és Náttraby volt az a két város, ahol leggyakrabban tartózkodott, mert szállásadója régiségboltjai ott működtek. Jeges már az utazást követő napon mindkét várost végigjárta, és hamarosan képeket is készített élményeiről. Ezek felfogásban hasonlók az olasz városokban rögzített kompozíciókhoz, színeiben azonban szürkébbek és tompábbak az ottani fényviszonyoknak megfelelően, és ezért örült annak, ha valahol élénkebb motívumot talált. A noteszában megmaradt feljegyzések alapján követhető, hogy a két említett településen kívül járt még Löjenben, Romabyban, Stockholmban. Itt is igyekezett a múzeumi anyaggal megismerkedni. Szinte napról napra pontosan lejegyezte, hogy éppen mit festett: Nättrabyban a vörös malmot és tornyot, a templomot, a kikötőt, tehenes tájat és parasztudvart, Karlskronában a főteret és a város különösen érdekes motívumait, Stockholmban a tengerpartot nyárfával, a királysírok templo137 Budapest Székesfőváros Polgármesterének 1938. november 8-án kelt levelében értesítették arról, hogy a Tatatóvárosi részlet temperafestményét megveszik 200 pengőért. A teljesség kedvéért itt utalunk arra, hogy az 1942-es Genlhon-féle, olasz mügyüjieményck összeírásánál a szerző tévesen jelölte meg ezt a müvet, mint a római Galleria d'Arte Moderne tulajdonát. Genthon, i.m. Mint majd látni fogjuk, a Tatai táj került ide. 138 d. m.: A balatonaráesi és a tatai művésztelep tagjai a Nemzeti Szalonban. Magyarország. 1938. május 14. 139 Catalogo della XXI. Biennale Venezia, 1938. június 140 Magyar művészek olasztárgyú képei a Nemzeti Szalonban. Nemzeti Szalon, Budapest. 1943. április 17-26. 1. díj Ernőd Aurél, 11. díj Jeges Ernő. III. díj Köpecz.y -Boócz István. 141 Szerző nélkül: Magyar művészek olasztárgyú képei a Nemzeti Szalonban. Új Magyarság. 1943. ápr.23. 8. o. Somogyi Vilmos: Kioszrolták a díjakat a magyar festők olasz tárgyú képeinek kiállításán. Esli Kurir. 1943. ápr. 21. 7. o. "Jeges Ernő a második díj nyertese több szép temperát állított ki. A római Giannieolói ábrázoló vízfestményét a Székesfővárosi Képtár engedte át." Vicenza, 1938 (kat. 306.) Nättraby, 1939 (kai. 336.)
