Bodonyi Emőke szerk.: Jeges (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)

Róma után - a táj mint maradandó téma

Róma után a táj mint maradandó téma Jeges Ernő 1936-ban részt vett a Gerevich Tibor rendezte Újabb római magyar művészek című kiállításon. Ez volt az első olyan hazai tárlat, amelyen a római ösztöndíjasokkal közösen mutatkozott be. Itt is a Rómában készült alkotásait mutatta be, és vegyes fogadtatást kapott. „Jeges Ernő képein most is meghódít vakmerő színtobzódásainak erejével és harmóniába-foglalásával. Szerkesztése, rajza is elsőrendű. Vallásos képein a magyar alakok beállítása népies bájú" - írta róla az Magyarság kritikusa."

3 Elek Artúr azonban éppen a színek erőteljes használatát rótta fel: „Jeges is naturalista-expresszionista festőből lett stilizálóvá. Igen szépen komponál, de színben kétségbeejtően hamis hangzatúak festményei. Pedig régebben, amikor még hűebb volt a természethez, a színérzéke ellen semmi kifogás nem volt.""

1 A kétféle álláspont jól tükrözi, hogy a kritika bizonytalan volt a Rómából hazatért művész munkájának megítélésében. Ez történt az egyik római főmű, a Majális Rómában című kép esetében is. Amikor ugyancsak 1936-ban a Munkácsy-Céh kiállításán nyilvánosság elé került, alig kapott visszhangot. A Ferenc József képzőművészeti ösztöndíj elnyeréséről azonban már számos újság tudósított.

135 Jeges Ernő a római évek után egyre tudatosabban kutatta a nemzeti múlt értékeit, miközben továbbra is sok képet festett hazai tájakról a legkülönfélébb - országos, fővárosi, főúri - mecenatúra formák támogatásával. Külföldi művészcsere keretében pedig alkalma nyílott a fogadó ország településeiről is rajzokat, festményeket készíteni. A reprezentációs, országos vagy a nemzeti képzőművészeti kiállításokra is gyakran ezekből válogatott és küldött be alkotást. Hasonlóan a bicskei művésztelep megszervezésekor, egy főúri mecénás nyújtott támogatást ahhoz, hogy vidéki városban képzőművészeti alkotómunka folyhasson. 1937-ben gróf Esterházy Ferenc meghívta Tatára Jeges Ernőt és Boldizsár Istvánt, akik mint a tatai művésztelep tagjai mutatkoztak be műveikkel a Nemzeti Szalon Csoportkiállításán.'

3,1 Jeges Tata környéki, tóvárosi részletekről készített temperaképeket, amelyek közül a Tatatóvárosi részlet című festményt a 133 B. A.: Romai magyar képzőművészeink a Szalonban. Magyarság. 1930. április 5. 134 Elek Artúr: Rómában járt fiatal művészek. A Nemzeti Szalon kiállítása. Újság. 1936. április 4. 4. o. 135 Képes Pesti Hírlap. 1936. december 18., Nemzeti Újság. 19 16. december 16. 2. o.. Prágai Magyar Hírlap. 1936. december 18., 8. o., Új Magyarság. 1936. december 16. 13. o., Magyarság. 1936. december 25. 5. o., Uj Magyarság képes melléklete. 1936. december 23. 136 LXXX Vili. Csoportk iái lilás. A balatonarácsi és a tatai művésztelep kiállítása. Nemzeti Szalon. Budapest. Kiállító művészek: Boldizsár István, Burghardt Rezső, Erdős Géza, Ereytag Zoltán. Hincz Gyula. Istokóvits Kálmán. Jeges Ernő. Novotny Emil Róbert, Udvary Pál.