Bodonyi Emőke szerk.: Jeges (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)

Figurális kompozíciók, neoklasszicizmus, bicskei művésztelep

mellett Jeges Ernőt tartotta a fiatal generáció legtehetségesebb képviselőjének. Művészeti törekvéseit Szőnyi Istvánéhoz és Aba-Novák Vilmoséhoz hasonlította, akik „a tradíciót akarják átalakítani új természetlátással (...) a tér és volumen viszonyának új értelmezésével, erős plasztikai hatásokra törekedve". „(...) akik új szépséget keresnek (...) és akik a fény formafelbontó ereje helyett a színek plasztikai hatását kezdték hangsúlyozni."

32 Az előbb említett képeket csak reprodukcióról ismerjük. Ezek alapján megállapítható, és a korabeli kritika is felfigyelt rá, hogy Venus című képe Giorgione és Tiziano Venusainak kompozícióját követi." A festmény azonban meglepő módon nem egy szép női testet ábrázol, még az arc is öreges, és valószínű ezért is tartották különcködőnek.

31 Jeges Ernőnek a képhez készített vázlataiból kitűnik, hogy próbálgatta a jelenetet közelebb, illetve távolabb helyezni, ezzel is keresve a figura és a tér kapcsolatának különféle kifejezési lehetőségeit. A női akt mély távlatú térben való nyugodt, monumentális megfestéséhez hasonló az Európa elrablása című kép, amelyen szinte az egész képteret betöltő, oldalt ábrázolt ülő női figurára kerül a hangsúly, a jelenet többi szereplője jelzésszerű marad.

35 A test zárt tömbben való ábrázolását a felemelt kar bontja meg. A hasonló felfogású, sokáig csak fotóról ismert, és Párizsban megkezdett Io című alkotást meleg színei teszik egyedivé.

36 Ezeken a jeleneteken hiányzik minden a konkrét idővel vagy történelemmel kapcsolatos mozzanat. A Szőnyi-körre jellemző Árkádia-világot megidéző festői szemlélet a 19. század utolsó évtizedében született generációnak életérzéséből is fakadt. A világháború a fiatal művészek pályakezdését nemcsak késleltette, de főiskolai tanulmányaikat is kettétörte. Elég csak Jeges főiskolai társaira utalni: köztük nem egy olyan növendéket találunk, aki a főiskolát még a világháború előtt kezdte meg. Bánovszky Miklós, Heintz Henrik, Rozgonyi László és Pándy Lajos a katonai szolgálat után folytathatta csak félbehagyott tanulmányait. A határmódosítások következtében néhányuk szülőföldje az elcsatolt területeken maradt. Ennek az ifjúságnak a mély szkepszise, bár illúziótlanságot is magában foglalt, tradicionális értékkeresésre és ítéletalkotásra egyaránt ösztönözte a fiatal művészeket. Magatartásukat a hagyományok vállalása és az avantgárd szélsőséges irányzataitól való távolságtartás jellemezte. Jeges Ernő érdeklődése a korszak legfrissebb művészeti törekvései iránt is visszafogottnak mondható. Kétéves párizsi tanulmányútja során elsősorban a barbizoniak és a reneszánsz mesterek iránt lelkesedett. A modern művészeti törekvésektől való távolságtartását jól illusztrálja majd a Párizsból írott levele, amelyben arról panaszkodott, hogy nem tud mit kezdeni a frissen látott legújabb művészeti törekvésekkel. Ami számára élményt jelentett, az a Louvre volt, Rembrandt, Mantegna, Tiziano, Leonardo, Tintoretto és Manet Olympiája.

37 Dr. Lázár Béla előszava. Kiállítási katalógus. XX. CsoportkiáiIílás. Ernst Múzeum. 1922. Kiállító művészek: Aba-Novák Vilmos, Jeges Ernő, Szinyei Merse Rózsi és Karácsonyi Géza. Dr. Lázár Béla előszava. Kiállítási katalógus. LXXXV1I1. Csoportkiállítás. Ernst Múzeum. 1922. Kiállító művészek: Aba-Novák Vilmos, Feiks Jenő. Kelemen Emil, Pethö Károly, Ziffer Sándor. Vázlat a Venushoz, 1922. Bicske, 40x40 cm. Dr. Hertz Lajosnak ajándékozva. Egy másik vázlatot Porliert-ban. Franciaországban egy kertész kapta. Az Ernst Múzeum kollektív kiállítása. Uj Kultúra. 1922. 201. o. uo. Európa elrablása, 1923-24 körül, vászon, olaj, 114 x 100 cm, J.j.l. JEGES E. Magántulajdon. lo, 1922-23 körül, vászon, olaj, 91x81 cm, J.j.l. Jeges, magántulajdon. A kép sokáig a Stühmer család birtokában volt. Jeges 1924-ben kelt, Párizsból írott levele. Szentendrei Ferenczy Múzeum (továbbiakban: SZEM) Adattára. Ltsz. K 67.545.1./25. Venus, 1922 (kat. 60.) Vázlatok a Venus című képhez 1-2., 1922