Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

Troisch Ernő, Portier Pál, mind olyan férfiak, akik a latin iskola fennmaradásáért fáradoztak, akik közül többen az elkövetkező időkben is az algimnázium létrehozása mellett bábáskodtak. Az Entwurf megyarországi szentesítése és bevezetése súlyos csapást jelentett azok számára, akik az aszódi iskola megmentésén fáradoztak és örömet azoknak, akik megszüntetését akarták. Ezzel kapcsolatban roppant érdekes Brocken József domonyi lelkész, kerületi dékán levele: Ezután jellemének bebizonyítására szolgáljon azon alávaló ténye, mely szerint azon napon, amidőn az aszódi iskola a Gymnasiumok sorából kitörültetése ügyében kiadott magos rendelet ő vele közöltetett, ő örömében a város bíróját magához hívatván, azt az iskolába küldé, hogy az ottan békével összegyűlt gyermekeket tiltsa ki az iskolából és ha a parancsolatnak rögtön nem engedelmeskednének, ő kénytelen leend más eszközökhöz folyamodni. Es nem indult meg érzéketlen szíve azon látványon, midőn a szegény tanuló gyermekek mint anyjuk szárnyai alól szétfutott csirkék jajgatva tébolyogtak az utcákon, míg jólelkű tanáruk által szülői házakhoz széjjel nem küldöztethettek. A gonosz akkor érzette csak legnagyobb örömét, midőn látta eltöröltetni azon iskolát, melynek megbuktatásán évek óta működött s melyet ő mint aszódi pap sem meg nem látogatott, sem az évi vizsgákon soha meg nem jelent, és melynek állapotáról csak annyit tudott, hogy abban általa ártatlanul élet halálra gyűlölt s üldözött, de ellenben szép érdemeinél fogva az egész vidék előtt nagy becsben álló Korén István tanított... "' Bár az egyházkerület és az esperesség elismerte a gimnázium folytonosságát, a kormány 1854-ben előbb magán-gimnáziumnak nevezte, majd 1854. szeptember 27-én megfosztotta gimnáziumi jellegétől. A latin és a görög nyelvet az iskola épületén kívül (!) lehetett tanítani. Ettől az időtől kezdve a klasszikus nyelveket a tanárok lakásukon tanították. Ugyanakkor azonban kijelentették, hogy kellő felszerelés mellett visszaállítható a gimnázium. A Podmaniczkyak erőfeszítései, az iskolát pártoló helyi erők is kevésnek bizonyultak egyelőre a tanoda megmentésére. S amikor 1855. április 9-én a megyei hatóságok hatalmi szóval Mikulás Dániel Edvárdot megerősítették papi székében, ugyanezen a napon kérte a presbitériumot Korén, hogy részére az aszódi működéséről a bizonyítványt adja ki. A távozás gondolata tehát már ekkor megfogalmazódott benne, aztán az 1855. szeptember 19-i első, majd az 1856. október 14-én másodszor megismételt szarvasi meghívás döntésre bíztatta. A szarvasi meghívás szövegét eredetiben adjuk közre: „Tót-Komlós 1855-ikSept. hó 24. Tekintetes Tanár Úr! E folyó év Sept. hava 18., 19-én Tót-Komlóson tartatott egyházmegyei közgyűlés alkalmával az egyházak szavazata többségénél fogva 700 pengő ft évi fizetés mellett rendes tanárul lőn a szarvasi főtanodába megválasztva. Midőn ezen választást hivatalos állásomnál fogva teljes örömmel jelentem, egyszersmind az ezen ügyre vonatkozó rögtöni határozott választást is elzárva, az Úr Isten legjobb áldásainak forró óhajtása mellett vagyok Tekintetes Tanár Úrnak alázatos szolgálja Horváth Sámuel tót-komlósi ev. I. pásztor békési ev. esperes. "

2 1 OL Pestmegyei Esperességi Iratok 1855. 12. - Brocken Józsefnek Domonyban, 1855. febr. 21-én kelt levele. 2 Közli Reil V. 9.