Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
A Petőfi Önképzőkör záró ünnepélyének műsora 1913-ban: 1. Olasz népdal. Előadja a gimnázium énekkara. 2. Lelkesedés és állhatatosság című dolgozatát felolvassa Csörgi János V. o.t. 3. A lengyelek fehér asszonya. írta Jókai Mór. Szavalja Ballagó József V. o. t. 4. Szentjóbi Szabó Lászlónak Az együgyű paraszt című költeményét elmondja Fábry Kálmán V. o. t. 5. Magyar népdal. Énekli a gimnázium énekkara. 6. Kölcseynek Kazinczy felett tartott emlékbeszédéből szónoki gyakorlatot mutat be Kovács Sándor V. o. t. 7. Petőfi aszódi diákéletéből anekdotákat mond el Kemény Gábor V. o. t. 8. Az élő szobor. írta Vörösmarty Mihály. Szavalja Bruckner László V. o. t. 9. Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című költeményét előadja Zachar Béla V. o. t. 10. Endrődi Sándor Dal a bujdosó Rákócziról című költeményét a következő zenejáték bevezetéséül előadja Ferenc Ernő IV. o. t. 11. Az eredeti Rákóczi-nótát hegedűn játsza Ballagó József, harmóniumon Szvoboda Sándor V. o. t. 12. Szózat. Énekli a gimnázium énekkara. Az önképzőkör rendes ülésein a tagok saját írásaikat (dolgozatok, költemények stb.) mutatták be, különféle szerzőktől verseket szavaltak, illetve ezeket értékelték, bírálták. Az évenkénti 40-50 tag minden bizonnyal szívesen vett részt ezeken az önképzőköri üléseken, hiszen azon túl, hogy saját szerzeményeiket bemutathatták és értékelhették, a mások munkájának megismeréséből is sokat tanulhattak. Az 1912-1915 közötti éveknek kétségtelenül legkitűnőbb, irodalmi vénájú önképzőköri tagja Csörgi János turai tanuló volt. Még csak VII. osztályos, amikor megkapta a behívó parancsot és 1915. július 15-én hadapródként a cs. és kir. 33. gyalogezred budapesti állomáshelyére rukkolt be. Hamarosan az orosz frontra került. Az 1915/16-os tanévben, mint katona-magántanuló szerezte meg az érettségi bizonyítványt. Azonban alig száradt meg a tinta a jeles okmányon, amikor megérkezett a szomorú hír: Csörgi János az orosz hadszíntéren hősi halált halt. Az önképzőkör tagjai éves tagdíjat fizettek, mely bevételnek egy részét a záróünnepélyen jutalmazásra, másik részét pedig a kör könyvtárának (ifjúsági könyvtár!) fejlesztésére fordították. Az első világháború ennél a szervezetnél is felemésztette a lassacskán gyülekező tőkét. Az 1916/17-es tanévben a körnek 855,63 K összes vagyonából 500 koronát hadikölcsönbe fektettek, amit - természetesen - sohasem kaptak vissza. Az 1920-as években igen élénk önképzőköri élet bontakozott ki a gimnáziumban. A Petőfi-centenárium - kétségtelenül - nagy lendítő erőt jelentett. Mindezen túl a főgimnázium életében ez volt az első „békés" évtized, amikor egy kialakult, szilárd és kiválóan képzett tanári kar, hosszú időre meghatározott célkitűzésekkel, viszonylagos biztonságban végezhette áldásos munkáját. A megnövekedett tanulólétszámból egyre több fiatal próbálta ki tehetségét, mutatta be első írását, versét. A szervezeti formában változás nem történt, csak hát a „méretek" változtak. Az 1921/22-es tanévben még csak 69 tag vett részt az évi 10 ülésen; 1925/26-ban már 126; 1927/28-ban 184 fizető tagja volt az önképzőkörnek. Az 1923/24-es évben 13 rendes
