Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
1915. okt. 15-ike óta teljesítenek katonai szolgálatot: Szvoboda Sándor, eé. önk. tiz., 17. h. gy. e. Székesfehérvár Veiszkopf Gyula, eé. önk. tiz., 24. h. gy. e.; jelenleg az orosz fronton teljesít katonai szolgálatot Vankó Mihály, eé. önk. cs. és kir. 50. gy. e. Gyulafehérvár Márton Mihály eé. önk. örv. cs. és kir. 25. gy. e. Losonc; katonai szolgálatra 1915. dec. 15-én vonult be. 1916. május 29-én vonultak be: Kemény Gábor, eé. önk. 30. h. gy. e. Budapest Miklián Ödön, eé. önk., 29. h. gy. e. 2. század, Budapest Spiczer Endre, eé. önk., 29. h. gy. e. 2. század, Budapest Kovács István, 1. h. gy. e., Budapest, segédszolgálatot teljesít Kakó József 1. h. gy. e., Budapest Bódy, eé. önk. cs. és kir. 25. gy. e. Losonc 1916. június 30-án vonultak be: Gonda István, eé. önk., 29. h. gy. e., Budapest Gróf Endre, eé. önk., 1. h. gy. e., Budapest Joób Géza, eé. önk., cs. és kir. 32. gy. e., Budapest Marcsek Lajos, eé. önk., 16. h. gy. e., Besztercebánya Szabó Béla, eé. önk., cs. és kir. 37. gy. e.. Nagyvárad Szegedy István, eé. önk., 29. h. gy. e., Budapest Vallovits Béla, eé. önk., cs. és kir. 60. gy. e. Kutlenberg Zorkóczy Lajos, eé. önk.. cs. és kir. 60. gy. e. Kutlenberg" 1 (Rövidítések: eé = első éves, önk. = önkéntes, örv. = őrvezető, tiz = tizedes, szkv = szakaszvezető, hadap. hadapród, h. = honvéd, gy.= gyalog, gyalogos, e = ezred, cs. és kir = császári és királyi, p. = pót, zlj. = zászlóalj, tart. = tartalékos.) A kor hangulatát, egyes fiatalemberek hazafias lelkesedését hűen jellemzi Csörgi János katonatanuló levele, amit diáktársainak írt: „ Kedves Társaim! Mint a méhdongás a virágok közül, száll felém a néhány hónappal elhagyott gondtalan diákélet, mikor veletek együtt ültem az aszódi gimnázium falai között, mikor naponként diáklelkesedéssel fontolgattuk, tárgyalgattuk az egész világot lázba ejtő nagy eseményeket. Mindegyikünk új tervet szőtt magában titkon a jövendő sorsa felől, én is; az én lelkem átváltozott érzelmek, tervek és célok viharától erősödve szállt egy új világ felé, hová én követtem lelkes örömmel. Elvégeztük a VII. osztályt, csendben nyugodtan; hazamentünk, elszéledtünk, ott hagytuk a kedves helyet, a Petőfi szellemétől virágzó iskolát, hogy élvezzük a nagy vakáció boldog, édes nyugalmát. Hejh, de az én utam más felé vezetett, nekem vágyaim, céljaim voltak, miket minden ellen és mindenen át el kellett érnem; és elértem az új világba, hová vágytam, eljutottam és mondtam nektek, soha boldogabbnak nem éreztem magamat, mint amióta a fenyegetett magyar haza védelmére készülök és gyűjtöm magamban az ifjú erőt. Nincs szebb dolog most a katonaéletnél, most katonának lenni dicsőség, csak a kedvet, a lelkesedést, a hazaszeretetet gondosan kel! ápolni, mert az olyan erő, mely megvéd minden ellen, bátorságot önt a csüggedő lélekbe, megerősíti a remegő szíveket és világít éjjel-nappal a sötéten át a világos biztos út felé, amelyen minden igaz magyar hazafinak haladnia kell a jelen idők nagy napjaiban. Nem mondom nektek, hogy itt könnyű az élet; ellenkezőleg, itt bizony szűkség van minden energiáira, itt megfeszített idegzettel kell teljesíteni a sokszor talán megpróbáltatást kívánó parancsokat; és
