Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

Kötelességünkről ne feledkezzünk meg soha! Ha a csatamezőkre kerülünk, küzdjünk mi is bátran, hősiesen, igazi magyar ifjakhoz méltóan; hozzunk újabb babért az aszódi Petőfi-főgimnáziumra, legyünk méltók a magyar hősökhöz. A nagy küzdelemben lelkesítsen bennünket az a tudat, hogy nincs szebb a világon, mint önzetlenül szeretni e hazát és hősi halált halni érte, ha a magyarok Istene úgy kívánja. " 1915/16. tanév A tanévnyitó ünnepséget szeptember 6-án tartották meg, mely nap kiemelkedő jelentőségű a gimnázium több évszázados történetében. Megnyílt a VIII. osztály, tehát a főgimnáziummá alakulás teljes lett. Az igazgató ünnepi beszédében is ezt emelte ki: ,, Gimnáziumunk is most éli újjá alapításának, újjászületésének időszakát. A gimnázium fenntartó testülete felügyelőjének lelkes vezetése mellett súlyos anyagi áldozatok után a VIII. osztály megnyitásával a teljes gimnázium kereteit felállította s ezzel megadta ezt az örvendetes alkalmat arra, hogy most kedves tanítványaink, a nyolc osztályú Petőfi-főgimnáziumnak együtt örülhessetek velünk. " Természetesen amiként a kor szónoklataiból, így ebből sem maradhatott ki a háborús propaganda szólamvirágai. Megjelent azonban egy új hang, egy új fogalom, amely a következő években is megfogalmazódik majd szinte évente visszatérően, nevezetesen az „új Magyarország" víziója: „Az új Magyarországért küzdünk mi mindnyájan, kedves tanítványaink! A magyar kultúra küzdő hadserege vagytok, mikor a gimnázium nagyságáért harcoltok. Indulásra készen már e sereg. Fennen lobog a büszke zászló, rajta Petőfi Sándor ragyogó neve. Igyekezzetek méltók lenni hozzá! " Az új Magyarország gondolatrendszerének pontos körvonalait nehéz az évkönyvekből kihámozni, ami egy kicsit a tanárok, az igazgató (az évkönyv szerzői) politikai ismerethiányait és általában a kusza eszmevilágát jellemezte. Az aszódi évkönyvekben békésen megfért a magyar nemzeti büszkeség és a nemzetiszínű magyarkodás a Habsburg-hűséggel, és a mély vallásosságot jellemző szociális érzékenység, mely bizony már közel állt a szegények helyzetén változtatni akaró szociáldemokrata eszmeiséghez. E tanévre is a háború ólomsúlyként nehezedett. Erről az igazgató külön fejezetben számolt be az évkönyv hasábjain „A világháború és a mi iskolánk" címmel. A hiányos tantestület miatt a tanárok a heti 18 óra helyett 23-29 órában tanítottak. Természetesen mindenkitől elvárták, hogy a napi munkájában a háborús vonatkozásokat építse be a tananyagba s azt emelje ki: „ Tanárkarunk minden tagja arra törekedett, hogy szaktárgya keretén belül a háborús vonatkozásokat feltárja s a múlt és jelen nagy tanulságait a jövő számára minél érdekesebbé tegye a tanulókra nézve. Lehetetlen felsorolnunk mindazon tananyagrészleteket, melyet a mai idők szempontjából megbeszélés tárgyai voltak, annyit mégis meg kell említenünk, hogy különösen tanulságosak voltak tanulóinkra nézve a következő tananyagrészletek: A magyar katonára vonatkozó irodalmi és történeti 1 Évkönyv 1914/15. 45-47. 2 Uo. 1915/16. 10. 3 Uo. 12.