Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

megért verses tankönyve is ékesen bizonyít. Nánási Fodor Gerzson 1793-ban került a nagykőrösi iskola élére. Az európai műveltségű ember kapcsolatba került a jakobinus eszmékkel is, annak egyik hirdetőjéhez, Szentjóbi Szabó Lászlóhoz baráti szálak fűzték. A Martinovics—féle per kapcsán őt is meghurcolták. A Berlinben is tanult, Hegel filozófiáját magénak valló tudós akadémikus tanár, Szigethi Warga János 1833-ban jött a nagykőrösi iskolába mennyiségtant és természetrajzot tanítani. Az Erdőgyűlés 1837. áprilisában választotta meg Karika Pált az újonnan megszervezendő tanítóképző és gazdasági tanintézet igazgatójának. Tehát, a református egyház egy újabb intézménnyel gazdagodott. Mind a gimnáziuma, mind pedig a tanítóképzője révén Nagykőrös egy tágabb körzet szellemi központjává emelkedett, mint a Dunamelléki Református Egyházkerület tanítóképzője is, a Duna-Tisza köze „Kálvinista Rómája" lett, miként Debrecen a Tiszántúlon. Arany János tehát Nagykőrösre került tanítani, abba a gimnáziumba, mely sok jeles tanárral büszkélkedhetett, s a mely a nyilvánossági jog megszerzése révén a magyar nemzeti kultúra fellegvárává erősödött. Ebben az időszakban, az 1850-es években vált híressé a nagykőrösi iskola. Tudományos és művészeti munkássága miatt Arany Jánoson kívül Szász Károly, Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Salamon Ferenc, valamint Tomori (Theodorovits) Anasztáz válhatott az újjá szervezett Magyar Tudományos Akadémia tagjává, s természetesen Szigethi Warga János, s ide számlálva Galgóczy Károlyt is, aki 1848-ban kezdett tanítani a gazdasági tanszéken, de a szabadságharcban való részt vétele miatt elveszítette állását, el kellett távoznia Nagykőrösről. Méltán írhatta Jókai Mór, hogy a „Fiastyúkban sincs annyi csillag, mint akkor Nagykőrösön volt". Maga Arany János is, miután az Akadémia levelezőtagjává választotta 1858-ban, elismerően írta sógorának, Ercsey Sándornak Nagyszalontára, hogy a „fél Akadémia Nagykőrösön lakik".