Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!"

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" (Arany János: A vén gulyás) 1855 Arany János nagykőrösi tanársága idején két alkalommal is kilátogatott a város pusztájára, Tetétlenre (1950 óta Kőröstetétlen község). Az első utazásra - minden bizonnyal - 1854-ben kerülhetett sor, amikor - az 1853-ban Nagykőrösre került - Szilágyi Sándor és Deák József tanártársaival együtt a nagykőrösi református lelkész Báthory Gábor veje, Tanárky Gedeon látta vendégül őket a tetétleni birtokán. Második utazásra 1855. tavaszán került sor, amikor tanártársaival Inárcsi Farkas Elek meghívásának tettek eleget. A nagy költőt nemcsak a nemzeti régmúlt romantikája ejtette meg a tetétleni Árpád-halom (Nagypengyom) láttán, hanem egy találkozás is: Csonka Mártonnal - Marci bácsival -, az öreg számadó gulyással. Az ismerkedés mély hatással volt Aranyra, és két költeménnyel is adózott Marci bácsi emlékének (tekintettel arra, hogy - a Vasárnapi Újság 1855. február 25-én számolt be „Rendkívüli temetés" címmel a százesztendős tetétleni gulyás temetéséről, akinek koporsóját 48 ökör által vontatott szekérre helyezték), s ezeket Marci bácsi halála után, 1855-ben vetett papírra. Arany János a „Vén gulyás" című költeményében a nagy felelősség súlyával terhelt, becsületben megöregedett pásztorember gondba merült mulatozását örökíti meg, s felcsendíti Marci bácsi ajkán a népdal sorait: „»Hej, Nagykőrös híres város, Ez s ez ottan a nőtáros...« De ez mégsem oly keserves Mint a: »gonosz komiszaros«" - főzte öszsze a sorokat a költő. A nép ajkán született dal - mely Arany János jóvoltából vált ismeretessé, nem lelhető fel a hagyományban - Nagykőrös város hírességét hirdeti. Az, hogy a nótárius vagy a pusztákon is rendet tart komiszárius gonosz volt-e, nehéz arra fényt deríteni. Szükség szerint