Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Voit Krisztina: Adalékok a Váci Múzeum Egyesület történetéhez

Mint láttuk, a világháború elejétől a múzeum - hason­lóan másokhoz - nagy lendülettel kezdte gyűjteni a háborúra vonatkozó anyagokat. Ehhez járult hozzá a Főfelügyelőség Gerevich Tibor látogatását követően egy 44 kötetből álló egységcsomaggal, melyet egyéb­ként a régebbi alapítású népkönyvtárak között osztot­tak szét. 17 A Váci Múzeum Egyesület I. világháború előtti te­vékenységének értékeléséhez világosan kell látnunk, hogy a többi nagyobb múzeum-egyesület, tudomá­nyos, régészeti társulat ugyanekkor mekkora össze­gekkel rendelkezett, milyen eredményeket ért el. 1911-ben például a következő helyeken folyik a mú­zeumépület kivitelezése, több ezer korona főfelügyelő­ségi segéllyel: Arad, Balassagyarmat, Békéscsaba, Debrecen, Gyulafehérvár, Hódmezővásárhely, Kassa ­különösen kiemelten -, Keszthely, Komárom, Magyar­óvár, Marosvásárhely, Nyitra, Pozsony, Sepsiszent­györgy, Sopron, Szekszárd, Szombathely. 1913-ban már több mint nyolcvan gyűjtemény kap állami segélyeket. Az elosztásnál az egyik alapelv - a szakmai érveken túl -, vajon maga a testület mennyi­re járul hozzá fenntartásának, gyarapításának költsé­geihez. Hadd idézzünk néhány kiragadott példát akár 1913-ból. Kecskemét 600 korona segélyben részesült, ugyanakkor a város csak a képzőművészeti gyűjte­mény gyarapításához 3880 koronával járult hozzá. A keszthelyi múzeum új épületének tervezett költ­sége 150 ezer korona, amelyből a Főfelügyelőség évenként több részletben 25 ezer koronát vállal, ugyanakkor például csak a néprajzi gyűjtésre 540 ko­rona segélyt kap és ehhez sajátjából 425 ezer koronát tesz hozzá. Hasonló a megoszlás az ekkor folyó ásatá­si költségek esetében, amelyek Fenékpusztán és a zalavári apátságnál folynak. Magyaróvár új múzeumépülete 1913-ra elkészült, a Főfelügyelőség berendezéséhez azzal járul hozzá, hogy Ballá Lajos régészt küldi ennek elvégzésére. A miskolci Borsod-Miskolci Múzeumban a Szeleta barlangi leletek nyomán a gyűjtemény 145 paleolit tárggyal gyarapodik, az éremtár számára 8000 koro­náért vesznek érmeket. A néprajzi tárban egy ún. em­bertani felmérést fejeznek be, párhuzamosan a tisza­keszi bronzkori ásatások végzésével. A rimaszombati Gömör Megyei Múzeum összesen 1000 korona segélyt kapott, saját jövedelemből 1380 koronát költöttek a gyűjtemény fejlesztésére. Felállí­tottak egy Ferenczy Károly szobát, a néprajzi tár ugyan csak 16 korsóval gyarapodik, de felállítanak és berendeznek egy lakószobát, a megfelelő tárgyakkal. Mások a csekélyebb javadalmazásból - úgy tűnik ­jobban gazdálkodnak. A gyulafehérvári múzeum pél­dául mindössze 500 korona segélyt kapott, ebből 51 római, 25 középkori tárgyat vásárolnak és 252 koro­nát költenek ásatásra. A kassai múzeum gyarapodása például 1913-ban 8381 darab - és még sorolhatnánk a példákat. Termé­szetesen vannak meglehetősen sikertelen gyűjtemé­nyek is, például a nagyszombati Városi Múzeum és Történeti Emléktár, amelyeknek első lapítója elhal­ván, újabb méltó gondozója nem akad. ügy tűnik, a váci Múzeumegyesület esetében is egy kicsit hasonló okok játszanak közre. Tragor Ignác bármennyire erőskezű egyéniségnek látszik, a gyűjte­mény gondozásában résztvevők - és az egyesület tisz­tikara -, mint láttuk, gyakran cserélődnek. A másik ok valószínűleg magában a városban keresendő. Vác a 19-20. század fordulóján már csak emlékezetében őr­zi Migazzi és Eszterházy Károly alatti egykori virágzá­sának idejét. Mára álmos, vidéki papi város lett, amelyben legfeljebb a politikai hírlapi csatározások zaja hallik - mint azt Kenyéri Kornélia rajzolja elénk a váci sajtóról szóló munkájában." 18 Az I. világháborút az Egyesület szinte veszteségek nélkül vészelte át. Egy még 1915-ben kelt feljegyzés szerint: a Váci Múzeum tisztviselői közül senki sem vo­nult hadba. Donowitz Vilmos pénztárnok augusztus­ban meghalt, de nyomban helyettesítették. A választ­mányi tagok közül Bárdos Ernő városi tanácsos, nép­fölkelő-főhadnagy halt meg a harctéren. Minthogy az esztergom-kenyérmezői táborból az egyik váci kaszárnyába közül 500 hadifoglyot hoztak, és azonkívül mintegy 150 kintlakó internált tartózko­dik a városban, a betöréses lopások pedig napirenden vannak, a múzeum helyiségeit bezárták és a nagyobb értékkel bíró apró tárgyakat magánőrizetbe vették. Egyébként a gyűjtemények, különösen a hadba­vonultak háborús ajándéktárgyai által, szépen gyara­podnak. A tudományos működés szünetel, mert sem a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtára, sem a Tudo­mányos Egyetemi Könyvtár nem kölcsönöz ki köny­veket. 19 Ez a kép a további esztendők során nem sokat vál­tozhatott. Az összeomlás után, bár a Főfelügyelőség még három esztendőn át vegetált id. Bibó István kor­mánybiztos irányításával, azonban érdemi munkára, segélyezésre, semmi juttatásra nincs kilátás. A Főfel­ügyelőség szervezeti keretei is összeomlottak. Az új Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium mellett működő közgyűjtemények felügyeletére és irányításá­ra létrehozott intézményrendszer, az Országos Magyar Gyűjteményegyetem keretei közé a kisebb vidéki könyvtárak és múzeumok nem kerültek be. Sem Kle­belsberg Kunó, sem Magyary Zoltán nagyívű tudo­mánypolitikai rendszerébe ezek a gyűjtemények szer­vesen nem tudtak beilleszkedni, vagy javarészt érdem­telennek bizonyultak erre a szerepre, és csak nehéz ko­loncokat jelentettek volna a költségvetés és a folytonos anyagi gondokkal küzdő nagy gyűjtemények számára. Fenntartásuk és gondozásuk így a vonatkozó törvény­hatóságokra hárult elsősorban, hiszen maguknak az egyesületeknek, társulatoknak, valamint tagjaiknak vagyona úgy összezsugorodott a vesztes háború után, hogy a Klebelsberg által felállított Tudományos Társu­latok és Intézmények Országos Szövetsége sem tudott valójában gondjaikon enyhíteni. 1934-ben Hóman Bálint a Gyűjteményegyetem helyére a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsát állította

Next

/
Oldalképek
Tartalom