Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
Egészen rekonstruálják s Apu végül csak azt javítja ki, ami esetleg szerinte nem jól sikerült nekik. Meg is akarnák venni a képet a múzeum számára. Mikor Apu ezt elmesélte délben a Rómában, ahol találkoztunk, én rögtön azt mondtam, hogy nem adom, mire a betyár roppant meg volt lepve, hogy mi az, a kép az enyém? Hallottatok már ilyen sötét alakról? No de végül belenyugodott s én még azt is megígértem neki, hogy letöröm a derekát, ha nem csináltat a képnek, amint készen van azonnal egy rendes rámát és nem hozza ki rögtön Zebegénybe. Délután Apunak ülése volt a Főiskolán, ahol az okleveleket is alá kellett a tanaraknak írni. Ujabb rendelet szerint ellenben nem adhatják ki a növendékeknek, hanem a miniszter egy bizottságot nevezett ki (még nem közölték, hogy kik vannak benne, a rektorral sem) s ezek vizsgálják leiül, illetve adják ki. Este már nem tudtunk kijönni, így elhatároztuk, hogy kisplasztikái kéj- és tanulmányútra utazunk Vác városába. Legelőször is a comissiónkat, a mamusz vételt akartuk elintézni. [...] Majd kis, görbe utcácskákon keresztül elmentünk a Konstantin térre, ahol a nagy templom, a püspöki palota és a Piarista Gimnázium, meg egyéb papi épületek vannak. A tér nagyon szép, a templom belülről kevésbé. Kontuly 60 freskók is vannak benne, rémesek. Még két templomot megnéztünk, azután beültünk az egyik cukrászdába, ahol igen rossz feketét és nagyon jó sutit kaptunk. Ott pihentünk, azután kibaktattunk az állomásra s negyednyolcra itthon voltunk. Most azt tervezzük, hogy egyszer kirándulunk Egerbe. [.,.] Most, hogy a filmszakmában vagytok, eszembe jutott, hogy Nagymama említette, van nekünk egy neves filmszínész rokonunk Ausztriában. Persze én nem jegyeztem meg magamnak akkor a nevét, mert nem nagyon érdekelt. Gondoltam, biztosan /Bernáth/ Auréltól 61 tudhatta ezt Nagymama s most Apuval telefonon megkérdeztettem tőle. Hát okosabb lettem, de semmi hasznunk sincs belőle, mert szilenciumra van ítélve és Bécsben van. Rendes neve: Franz Pavlovszky (botrány, de nem tudom, így kell-e írni vagy w-vel), a művészneve pedig Franz Helbing. Tekintve, hogy nekem a dédanyám volt Pavlovszky lány, valami másodfokú nagybácsim lehet az illető. [...] Ha Chartres-ba mentek majd (Parisb-ból egy nap alatt kényelmesen ki lehet ruccanni), menjetek el a másik nagy templom előtti térre, ott van az 60. KONTULY BÉLA (1904-1983) festőművész, az újklasszicizmus képviselője, ő is a Római Magyar Akadémia első ösztöndíjasa volt, számos egyházi megbízást kapott freskófestésre. Alessandro Alessandrini jó barárja. 1944-re készítette el A váci egyházmegye alapítása c. freskót a Nagy boldogasszony tiszteletére szentelt székesegyház szentélyébe. In: BIZZER ISTVÁN: Kontuly Béla. Mikes Kiadó, Budapest, 2003. Műtárgyjegyzék: 241, 242. 61. BF.RNÁTH AURÉL (1895-1982) festőművész, művészeti író. Tanulmányait a háború előtti nagybányai művésztelepen kezdte, Thorma, Réti tanítványaként, 1921—26 között Berlinben élt, a harmincas évektől a Gresham-kör vezéregyéniségévé vált. 1945-től tanított a Képzőművészeti Főiskolán, elméleti munkássága is jelentős. Gyakran lárogatott ki a két világháború között Zebegénybe, Szőnyi belső batári köréhez tartozott.
