Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)

Bodonyi Emőke: A felfedezett Duna-parti kisváros. (Hagyományok vonzásában és útkeresés a szentendrei festészetben 1921–1935 között)

rögzíti, miszerint nem egy helyen dolgoznak az említett művészek, de valószínűleg utalás arra is, hogy nem pontosan a nagybányai mintára képzeli el a művésztelep jellegét. Az eltérő elképzelés mögött a nagybányai művésztelepen szerzett negatív tapasztalatai rejlenek, ahol például 1912-ben műtermét szögesdróttal választották el a többiekétől. Haulisehnak igaza van abban, hogy mint ahogyan Nagybányán egyedül maradt a nézeteivel, ugyanígy az elszigetelődés és nem annyira a családi események okozhatták Szentendréről való 1927-es távozását. Ez kitűnik abból, hogy amikor a nyolc alapító tag Réti-növendék 1926-ban először dolgozik a művésztelepen, köztük és Boromisza között semmilyen kapcsolatról nem tudunk, holott az alapító tagok szentendrei tartózkodásának és alkotómunkájuknak elég nagy sajtóvisszhangja volt.

7 Valószínűleg Boromisza sem kereste velük a kapcsolatot, és az alapító művészek sem említik meg őt. Ennek még talán az is oka lehet, hogy Nagybányán a Boromisza és Réti István közötti kapcsolat sem volt felhőtlen. Egy 1926-os újságcikk próbál valamilyen folytonosságot felfedezni Boromisza elképzelése és az 1926-ban valóban megalapított művésztelep között, miszerint végre sikerült megvalósítani azt, amit Boromisza megálmodott.

8 Az 1925-ben itt alkotó, Boromisza körül csoportosuló művészek számára Szentendre csak alkalmi tájképi témát jelentett, hiszen nem tudunk arról, hogy a következő évben is itt dolgoztak volna. Erdei Viktor az újságcikkben meg is említi, hogy a következő évi, 1926-os Nemzeti Szalonbeli gyűjteményes kiállítására itt akar felkészülni.

9 Jelenlétük Szentendrén epizódszerű. Ami érdekesebb, és ami összeköti ezt az 1880-90-ben született generációt, hogy tájékozódásukban elsőséget élvezett a nagybányai művészet. Az első látogatók közül Boromiszán kívül Erdei Viktor és Tipary Dezső szintén megfordult Nagybányán. Boromiszának itt tartózkodását számos szentendrei témájú festménye és akvarelljei tanúsítják. (Szentendrei látkép ásó parasztokkal, 1922, Kat.sz.50.).

10 1924-26 között készült vegyes technikájú rajzainak a hátterében a szentendrei Duna túlsó partja a szigettel, előterében a domboldalon dolgozó emberek jelennek meg. Boromisza Szentendrén készült képeinek ugyanúgy látomásos jellege van, mint nagybányai festményeinek. A képszerkesztés érdekében a korábban alkalmazott fénytörési megoldásokat alkalmazza. A 20-as évek eleji alkalmi látogatók közül kiemelkedik Kmetty János, Perlrott Csaba Vilmos és Gráber Margit, akik egy-egy művükben meg is örökítették a városban és környékén tett látogatásaikat, Szentendréhez való tartós kötődésük azonban csak a harmincas évekre tehető. Vajda Lajos neve is felbukkan a húszas évek elején. Amikor azonban családja 1923-ban hazaköltözik és Szentendrén telepedik le, Vajda még csak 15 éves. A 20-as években néhány városról készült rajzán és festményén a művésszé érlelődés állomásait lehet felfedeznünk. 1926-ban érkeznek Szentendrére a művésztelep és a Szentendrei Festők Társaságának alapító tagjai. Az 1926-28 közötti három év elsősorban az ő nevükhöz fűződik. 1929-ben kerül sor az első szabadiskola megszervezésére és ettől kezdődően a növendékek mellett szép számmal találunk meghívott vendégművészeket is. A tárgyalt periódus akár szimbolikus értékű záró eseményének tekinthető 1935 Pünkösdjén a Réti-növendékek találkozója, amelyen maga Réti István is részt vett. Szimbolikus értelmű, hiszen amellett, hogy az alapító tagok valamennyien az ő tanítványaként végeztek a Képzőművészeti Főiskolán, a többi Szentendrén megforduló művész körében is igen erős volt Nagybánya tisztelete. Visszatérve az alapításra, nyolc Réti-növendék: Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Pándy Lajos, Rozgonyi László, - akik közül többen korábban is szorosabb kapcsolatban álltak egymással - egy művésztelep megvalósítását tűzte maga 13 elé célként. Elképzelésük nyilvánvalóan összefüggött nehéz anyagi és egzisztenciális helyzetükkel: nem volt műtermük és munkalehetőségük. Azt, hogy Szentendrére jöttek, személyes kapcsolattal magyarázták.

11 Paizs Goebel Jenő testvére, Paizs Ödön, újságíró ajánlotta a fiatal művészek figyelmébe Szentendrét. Az újságíró megismerte a helyi polgármestert, dr. Starzsinszky Lászlót, aki az idegenforgalom fellendítése céljából szándékozott itt művésztelepet létrehozni.

12 Ez egybevágott a fiatal művészek elképzelésével. Az ebben az időszakban megszaporodó főiskolai művésztelepek a nagybányai művésztelep mintájára a nyári plein air festés gyakorlatát segítették elő a fiatal festőművészek számára. A szentendrei művésztelep alapító tagjai is megkeresték a nagy tekintélyű festőművészt, a nagybányai művésztelep egyik vezető mesterét, Réti Istvánt, hogy pártfogolja elképzelésüket. Réti, aki akkor már a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, a visszaemlékezések szerint elutasította megkeresésüket, és ezért fordultak a nagybányai művésztelep másik mesteréhez, Glatz Oszkárhoz, a Képzőművészeti Főiskola rektorához, aki támogatásáról biztosította a fiatal művészeket.

13 A művésztelep nem tartozott a Képzőművészeti Főiskola hivatalos telepei közé. Ezt igazolja a Magyar Művészet tájékoztatója a nyári művésztelepekről: „...A Főiskola szervezetébe nem tartozik, de főiskolai tanárok vezetése alatt áll (többek között a váci, makói, szegedi) és szervezés alatt áll a szentendrei (Glatz Oszkár úr vezetésével):

14 1926-ban a nyolc festő a Pannónia-telepen rendelkezésükre bocsátott épületben dolgozott. Érdemes megemlíteni, hogy többen közülük részt vettek ebben az évben az Assisi Szent Ferenc tiszteletére meghirdetett országos egyházművészeti kiállításon.

15 Onódi Béla visszaemlékezéséből tudjuk, hogy egymásnak álltak modellt.

16 A fődíjat az akkor még ismeretlen Heintz Henrik nyerte meg. 1927-ből nincs adat szentendrei munkálkodásukról. 1928. január 28-án alapítják meg a Szentendrei Festők Társaságát, és fogalmazzák meg annak Alapító Okiratát. A Társaság elnökéül Iványi Grünwald Bélát kérik fel, aki 1940-ben bekövetkezett halálig marad ebben a tisztében. Társelnök dr. Marjay Ödön kultuszminisztériumi tanácsnok és Szentendre mindenkori polgármestere, titkára Jeges Ernő, pénztárosa