Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

VÉSZI ENDRE Budapest, 1916. október 19. -Budapest, 1987. július9. Vészi Endre regényeinek, drámáinak, elbeszélés- és versesköteteinek leggyakoribb színtere szülővárosa és állandó lakóhelye, Budapest. A róla szóló irodalom sem hangsúlyozza Szentendrével való kapcsolatát, pedig szoros szálak fűzték a városhoz. Ő maga így vallott erről: „Szentendréhez kötődésem több évtizedes, s mert ebben az életrajzi és irodalmi motívumok elválaszthatatlanul összekapcsolódnak, gyökeresnek mondható. Mint nagyvárosi szülöttet, budapestit, ennek a városkának festői bája, magyar—rác—szlovák kevertségének színessége, templomainak pravoszláv, festői romantikája vonzott. S talán ezzel azonos fontosságban, a tágas dunamentiség, s a Szentendre-sugallta, -inspirálta nagyszerű képzőművészeti világ. Mindez mély nyomot hagyott költészetemben. ... A több évtizeddel ezelőtt írott Útinapló Margitta/ szinte topográfiai hitelességű vers, amely fölidézi azt a korszakot, amikor fiatal feleségemmel ide kirándultunk, laktunk a város falai között. Ez több mint emlék, az elkövetkező szentendrei nyarak startvonala."

1 „Szentendrére érve lassan este lett, könnyű árnynak lusta-lomha teste lett akkor téged lágy szemekkel lestelek. Madariné fönn lakik a vár fokán, olyan furcsa ez a kép, hogy már pogány. Tűnődöm a rác-világnak mákonyán. Édes, jaj, ez ódon képen te segíts! Vad világból lágy világba penderíts, könnyű hajad illatával szenderíts. Néztünk piros-öves görög püspököt. Lila hegyet ezüstselymű köd mögött. Kedvedért a Duna estbe öltözött." Ez után a megkapó, különös hangulatú start után „...Szentendre szervesen beépült az életmüvembe. ... Teremtettünk itt magunknak egy kerti világot és építettünk egy kis nyeregtetős házat a Határcsárda fölötti dombon, a Petyinán [Kankalin köz 4.], ahonnan szétlátni a Pilis, a Duna és a sziget szívet és szemet röptető tájain. Valójában Várkonyi Zoltán, akivel közös színházi- és filmmunkáink voltak, hívta föl figyelmünket az itteni megtelepedés lehetőségére, így indult meg lassan, fokozatosan szentendrei létezésünk. ... Több kötet könyvet írtam a kis nyári házban, amely a gyönyörködés és az üdülés elemi állapotában mindig a munkára biztatott, mintegy az élet itt gyakorolható teljességeként."

3 129