Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)

Kerámiák

tott ornamentikájával, gazdag növényi díszítményeivel az olasz reneszánsz is. Az ólommáz átlátszó, fényes, üvegszerű. Lehet színtelen, vagy színes, sárga, zöld, barna, kék. A másik, szintén a 16. században jelentkező technika az ónmázzal való dolgozás. Ónmázas, fajansz edényeket a habán fazekasok készítettek. Az ónmáz nem áttetsző, hanem finom, tejfehér ragyogású, sokkal tetszetősebb, mint az ólommázas kerámia. Égetése kétszer vagy többször történik. Festékül a réz-, az antimon-, a mangán- és a kobalt-oxidot használták. Az ezekből eredő négy jellegzetes szín a zöld, a sárga, a barnáslila és a kék található minden edényükön. Ónmázas és ólommázas korai kerámiák A habánok Dél-Tirol felől érkező, anabaptista vallásuk miatt üldözött népcsoport volt. Magyarországon Pozsony és Nyitra megyékben már a 16. század elején befogadták őket. A 19. század elejéig tömegesen szállították fajansz bokályaikat az ország minden tájára. Megyénknek különösen az északi részén nagy mennyiségben vásárolták, használták edényeiket. Megyénk legrégebbi évszámos tárgya, az I69l-es dátummal ellátott, szőlőfürtös díszítésű habán kancsó, szentendrei ásatásból származik. Ugyancsak itt használták azt a nagy habán tálat, melynek az évszámát - 1715 - és a tulajdonos nevét tartalmazó darabja került elő. Az 1777-es évszámú ólommázas bokályt az idők folyamán a színek átfestésével meghamisították. A váci múzeum birtokában van még egy Pozsony környékén készült kései, 1839-ből származó, nagyon szép és érdekes, szűkített szájú bokály. Formája szerint igen ritka darab. Gádor István keramikus művész gyűjteményéből került a múzeumba. A Ráckevén fellelt egyszínű zöld „kanalas", melybe „ANNO 1766" van belekarcolva, Pest megye legrégebbi datált ólommázas cseréptárgya. Funkcióját tekintve iegyetlen ilyen tárgy a megyénkben, de országosan is az unikumok közé sorolhatjuk. A kanalas készítésének helyét nem tudjuk. Pest-Pilis-Solt vármegye 1728-as regionális összeírása (1997) szerint Ráckevén egy Szabó Mihály nevű fazekas dolgozott. Ugyanekkor összeírtak még Óbudán kettő, Vácon öt, Zsámbékon és Isaszegen egy-egy működő fazekast, de ezen kívül semmit nem tudunk termékeikről. A közelmúltban feltárt váci régészeti leletanyag feldolgozása bizonyára közelebb visz e korai fazekas központ stílusának minél jobb megismeréséhez, tisztázásához. Nagykőrösi származású a különleges kígyófüles, sötétzöld mázas váza. Mélyített felirata „ANNO 1791". Duplafalú, áttört díszítése a magas fokú technikát jelzi. Funkciója pedig mutatja, hogy a 18. században nemcsak használati edények, hanem dísznek számító tárgyak is készültek kerámiából. Mivel Mezőtúron ekkor még mázas kerámiát nem csináltak, valószínűbb, hogy Hódmezővásárhelyen készítették. Ugyancsak hódmezővásárhelyi készítésű az a két cserépkulacs, melynek egyike (1808) a ceglédi, másika (1814) a szigetszentmiklósi múzeum tulajdonát képezi. A 19. század első felében Hódmezővásárhely úttörő szerepet játszott a paraszti használatú, reprezentációs célt szolgáló mázas edénytípusok kialakításában. Ezek közé tartoznak a kulacsok is. A más, hasonló nagyságú központokat Hódmezővásárhely ebben két-három évtizeddel megelőzte (FÜVESSY 1993.146.). Igen korainak számít mind a két darab, hiszen a Néprajzi Múzeum legkorábbi kulacsa 1813-ból való. A ceglédi zöld színű, 1808-as kulacs öt évvel megelőzi azt, s a szigetszentmiklósi sárga, virágozott pereckulacs (melyet lakodalomkor karra húzhattak) csak egy évvel marad mögötte. A Pest megyét ellátó fazekas központok évszámos edényei DUNÁNTÚL Csákvár Csákvár és Tata a Dunántúl két legnagyobb és leghíresebb központja. Mindkettő fontos szerepet töltött be Pest megye cserépedényekkel való ellátásában. Készítményeik nagyon mutatósak, dekoratívak voltak, és megyeszerte pl. sok szép tatai tállal, siránynak nevezett fazékkal büszkélkedhet múzeu-