G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

I. A MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI A kezdetektől 1867-ig - 3. EGY 19. SZÁZADI MÚZSA - SZERELEM GYÖNGYEI

a nevét, szobrot állítottak neki 1955-ben, s bár a házat, ahol lakott egykor, már lebontották, de ma is tábla őrzi a költő emlékét. Igaza van Hatvany Lajosnak: „Mialatt a kastély rég elfeledett hercege (...) szórakozott Párizs erdejében, azalatt Petőfi azzal tette emlékezetessé a gödöllőit, hogy annak szélén, egy kis parasztházban, a mindennapi véknyán szelt kenyérért egy angol ponyvaregényt fordított magyarra. Sic fata tulerunt."

12

5 Többet beszélünk-írunk a kis mezőváros nevét az irodalomtörténetbe emelő, kötelező olvasmánnyá lett költő rövid gödöllői tartózkodásairól, mint a kastély hercegi rangban lévő uráról. 1841-ben meghalt Grassalkovich III. Antal, kihalt vele a család, üresen maradt a kastély, mert a herceg felesége, Esterházy Leopoldina Bécsben és Pozsonyban lakott, csak ritkán látogatott el Gödöllőre. A kiürült kastély turistalátványossággá lett, a vendégkönyvben Petőfin kívül megtaláljuk gróf Széchenyi István, gróf Teleki László vagy Erdélyi János nevét, de járt itt Garay János is, akit az elhagyott kastély látványa egy vers megírására ihletett 1846. május 31-én: Egy nagyúri kastélyban Kapud kinyilik, a pitvar seperve, Virágsorok közt a lépcső megyen, S a néma kastélyőr kegyét kinyerve, Végigmegyünk a pompás termeken. Dús termeid fényt és pazart lehelnek, A fényes bútor vendégkészen áll, Itt hangszerek, ott játmüvek hevernek, A fal remek föstményekkel kínál. Mindent találok itt... csak ki ennyi ki Örülne, embert nem és életet!... Ez egy magyar családnak ősi fészke, Csak az hagyhatja így el örökét! A fecske visszatér szerény lakához, A gólya régi fészkéhez siet... Csak ember, aki hűtelen honához, Vadász hazáján kívül élveket.

12

6 125 Hatvany Lajos: Beszélő házak és tájak. Bp. 1989. 647. 126 Garay János: Összes munkái. S. a. r. Ferenczy József. Bp. 1886. 58-59. 59