G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 4. SZERKESZTŐK

kapcsán épültek fel. A katolikus leányiskola épülete is minden igényt kielégít, iskolának épült, világos és egészséges tantermekkel bír. A katolikus fiú elemi iskola jelenlegi elhelyezése nem mondható teljesen kielégítőnek, mert ez idő szerint három helyen van elhelyezve a hat elemi osztály. Legkevésbé kielégítő a községi polgári leányiskola jelenlegi elhelyezése. A községi polgári leányiskolának átlagosan 200 növendéke van, a növendékek 20 %-a a szomszédos községekből jár be, így különösen Mogyoród, Kerepes, Kistarcsa, Isaszeg, Pécel és Szada községekből. A tanulók 30 %-a az Alvégben lakik és így kb. az 50 %-a esik a villamoson inneni területre. Ez az iskola ma az emeletes koronauradalmi épületben [Hamvay-küria, ma a Városi Múzeum épülete] van elhelyezve, amiért a község most már évi 2.000 P. bért fizet, viseli az ez utáni állami adókat és a tatarozási költségeket úgy, hogy évi 3.000 pengő körüli kiadást jelent a községre nézve maga a házbér. A 3.000 pengős bérkiadás 60.000 pengős tőkebefektetésnek felel meg és miután 60.000 pengős befektetéssel megfelelő polgári iskolai épületet fel lehet építeni, már gazdasági és költségvetési szempontból is feltétlenül kívánatos, hogy a község a polgári iskolát minél előbb építse fel. A megfelelő iskolaépület felépítése azonban elsősorban azért szükséges, mert a jelenlegi elhelyezés semmiképp sem megfelelő és egyenesen ártalmára van a 10-14 éves kisleányok egészségének. Amikor a község elemista és középiskolás gyermekei minden tekintetben megfelelő iskolaépületben részesülnek oktatásban, nem szabad pont a kisleányokat ennyire mostohán kezelni, annál is inkább, mert leánygimnáziumunk nincsen. A koronauradalmi épület földszintjén jobbra hivatali helyiségek és a helybeli kaszinó termei vannak, balra pedig üzleteket találunk, ahol „saját termésű" borokat mérnek ki. A borárusítás eme különös neme azzal jár, hogy a bort ott megveszik, de azt ott meginni nem szabad, miért is a borosüveggel a kézben igen sokan az utcára lépnek ki, és ott garatra öntik a koronauradalom saját termésű borát. Szabály az, hogy iskolaépülettől 300 méteres sugárban kocsma és vendéglő nem lehet. Itt a borárusítás és a közoktatás egy és ugyanazon épületben folyik, és ha tény is az, hogy a „saját termésű" borok kicsiben eladása még nem mondható kocsmai üzemnek, mégis tény az is, hogy nemcsak a borárusítás, hanem a bornak palackszámban való garatra öntése is nem 300, hanem 30 méteren belül történik. Sokan megveszik a bort, a kapu alá állanak és a kisleányok szemeláttára, azok lelkének nagyobb üdvösségére azt ott öntik a garatra. De ezen boltíves ócska kapu alatt más is történik. Fuvarosok, járókelők, akiknek erkölcsi érzéke nem nagyon kényes, egyes emberi szükségleteik elvégzése céljából betérnek az udvarba és ott, sőt sokszor a kapu alatt végzik el dolgukat. És a kétszáz kisleány nap-nap után látja ezt az állapotot, nap-nap után látja az ósdi épületet a maga elhanyagoltságában, a vakolat nélküli falakat, a tisztességesen be sem csukható apró ablakokat, a girbe-görbe padlót, a rendezetlen udvart, és itt kérdem én, lehet-e elvárni és remélni azt, hogy mindezek láttára annak a kétszáz kisleánynak lelkében a rendszeretet, a szép és a csinosság iránti érzék kellően fejlődhessen? Hozzáteszem mindezekhez még, hogy az iskolának nincsen vízöblítéses illemhelye, a meglevő illemhelyek kellemetlen szaga még a tantermek közelében is érezhető, nincsen megfelelő rajz- és kézimunkaterme sem. 251