Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Semsey Réka: Adalékok Nagy Sándor (és Fieber Henrik) egyházművészetben játszott szerepéhez- A gödöllői szőnyegszövő műhely jubileumának ürügyén

38 Semsey Réka tató színvonaláról.

1

5 Az Iparművészeti Társulatban Foerk Ernő végezte el a kiállítás értékelését, amelyet az Egyházi Műipar 1909 elején közölt is.

16 Foerk szerint az új egyházművészet előfeltétele vallásos művészek kinevelése és a papság nevelése: „Mert különösen a felszerelés és a berendezés körül főleg a megrendelőn - tehát a papságon — áll, hogy ezen a téren kedvező fordulat álljon be. Akármennyire is lelkesedik a müiparos vagy gyáros az egyházi művészet ügye iránt, akármennyire szívén hordja és akarja a szépnek és jónak terjesztését — annyira üzletember kell, hogy maradjon, hogy müintézete fennállása érdekében, meg hogy üzleti konkurenciával versenyezhessen, legalább részben alkalmazkodjék a vevőközönség ízléséhez. Ez a vevőközönség pedig éppen a papság, amely ezen a közvetett iiton is befolyást gyakorolhat a nép erkölcsi nevelésére." Foerk szerint az egészséges művészeti fejlődés akadálya: „a tiroli Hergottpszintereknek és a bajor egyházművészeti intézetek élelmes konkurenciája, amely gyáripari termékeivel és vigéceivelévtizedek óta elárasztja az egész országot!' A hazai háziipar versenyképessé válásának — Foerk szerint — az érdekelt közönség (azaz az egyház) támogatása mellett, a magyar mesterek szakértelme és megbízhatósága a nélkülözhetetlen kelléke. További probléma, hogy - bár a hímzés és csipkeverés területén a kellő technikai tudás megvolna - az összes miseruhát külföldi alapanyagokból állítják össze. írása végén Foerk a következő teendőket sorolta fel a hazai egyházművészet fellendítése érdekében: 1) egyháziak tanítása (szabadelőadásokkal, nyári tanfolyamokkal, egyházművészeti kiállítások rendszeres megrendezésével); 2) a hazai termelés erősítése (egyházművészeti központ létesítésével, amely tervező és ellenőrző irodával, valamint raktárhelyiséggel is rendelkeznék, és részvénytársaság formájában volna megvalósítandó); 3) önálló egyházművészeti egyesület alapítása (a fenti központtal együttműködve folyóiratot adna ki egyházművészeti témában); 4) az Iparművészeti Iskola kebelében egyházművészeti szakosztály felállítása (továbbá a szakiskolák egyikét az egyházi műipar szolgálatába kellene állítani, hogy a végzett növendékek képzett iparosként a létesítendő egyházművészeti központot támogathassák). A beterjesztések nem maradtak teljesen hatástalanok, néhány hónappal később ugyanis a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium felkérte Fieber Henriket, hogy dolgozza ki egy Országos Egyházművészeti Tanács tervezetét; Fiebert ebben Korongi Lippich Elek minisztériumi tanácsos, Majovszky Pál kultuszminiszteri titkár és Györgyi Kálmán, az Iparművészeti Társulat igazgatója támogatta.

1 Röviddel megbízása után Fieber részt vett a 2. bécsi egyházművészeti tanfolyamon, amelyet a linzi egyházmegyés papok számára szerveztek, de vendégként más egyházmegyék küldöttei is részt vettek rajta. A jelenlévők délelőttönként előadásokat hallgattak, délutánonként gyakorlati foglalkozásként templomokat, múzeumokat, műhelyeket és műtermeket látogattak, ami — mellékesen - lehetőséget teremtett a művészekkel való személyes ismeretségre is. A kurzust Fieber jó barátja, Heinrich Swoboda szervezte.

1

8 Budapesten 1910 nyarán szervezte Fieber Henrik az első egyházművészeti tanfolyamot - osztrák mintára. Az elméleti előadások mellett délutánonként gyakorlati bemutatókat is tartottak: az Iparművészeti Múzeumban például egyik délután Némethy Gyula tartott tárgyakkal illusztrált előadást a miseruhákról, az előadást követően pedig a tanfolyam résztvevői Gödöllőre látogattak a művésztelepet megismerni.

1

9 A következő nyáron már két tanfolyamot is szerveztek: egyet az esztergomi egyházmegyés papság számára, a másikat a Paulai Szent Vincéről elnevezett nőkongregáció tagjainak. Az apácák számára szervezett tanfolyamon, a Ménesi úti anyaházban tartott délelőtti elméleti előadások után, délutánonként hímzés- és csipke technikákkal ismerkedtek, színpróbákat gyűjtöttek, és az Iparművészeti Iskola textil osztályában készült terveket, hímzésmintákat másolták.

2

0 Mihalik Gyula a tanfolyamokról írott összefoglalójában arra is felhívta a figyelmet, hogy „Az a kapcsolat pedig, amely ezen első tanfolyam alkalmával az egyházi ruhák készítésével is foglalkozó iparművészeti iskola és művészek között egyrészt, másrészt pedig a művészi kivitellel foglalkozó apácanővérek között szövődött, az egyházművészet egy jelentős ága jövő fejlődését biztosítja."

2

1 Ugyancsak az Egyházi Műipar számolt be arról, hogy a „textilművészeti szakosztályon a Háziipari Szövetség tnegrende15 Többek között: Lukács Zsolt: Egyházművészeti kiállítás. Magyar Iparművészet, 1908. 257-258; Lengyel Géza: Egyházművészet. Nyugat, 1908/18, 166-168. A tárlat korabeli recepciójáról I. Terdik i. m., 101-106. 16 Foerk Ernő: Egyházművészet I—II. Egyházi Műipar, 1909/10, 17-18, 33-35. 17 Korongi Lippichről 1. Jurecskó László: K. Lippich Elek - a hivatalos művészetpolitika irányítója - és a gödöllőiek. Studia Comitatensia 10. (1982), 9-33. 18 Egyházi Műipar 1909/10, 152. 19 Egyházi Műipar 1910/7, 100. 20 Egyházi Műipar 1911/7, 105. 21 Mihalik Gyula: Egyházművészeti tanfolyamok. Magyar Iparművészet, 1911. 271. Dalmatika hímzésének terve Felirata: 2 dalmatika, Hermina út Nagy Sándor-ház, Gödöllő, 1 tsz.: M. 769.