G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
MŰVELŐDÉSI VISZONYOK - G. Merva Mária: A MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI
376 Az 1838-as 25 tételes parókiális listán szerepel Werbőczy István Hármaskönyve (1763as nagyszombati kiadás) és egy Kovács nevű szerző Értekezés a himlőrül című Pesten 1822-ben kiadott könyve. 4 8 Összességében tehát egyháztörténeti és jogi kiadványokat tartalmazott a katolikus pap hivatalos és privát könyvtára. Nem csak uradalmi alkalmazottak játszottak szerepet Gödöllő kulturális életében. Sztregovai János gödöllői református tanító például - szándéka ellenére - szereplője lett egy Jókai-regénynek. A tanító felesége Domonkos Terézia volt, akit Jókai Mór még Komáromból ismert. Az író jó barátja volt a családnak, ahol négy lányt neveltek, és ő majdnem feleségül vette a legkisebb lányt, Teréziát, aki az első szerelme volt. Teréziára szomorú sors várt, első házassága nem sikerült, a válás után kicsapongó életet élt, utolsó férje a gödöllői protestáns tanító, Sztregovai János volt, akit meggyilkolt. Tettéért halálra ítélték, majd életfogytiglanra változtatták a büntetést. A Sztregovai család tagjai szerint vallási nézeteltérés, illetve szerelmi féltékenység vezetett a szomorú tragédiához. Bár a feleség is református volt, Gödöllőn azonban a katolikus vallásért, illetve - a helyi rossz nyelvek szerint - egy máriabesnyői kapucinus páterért kezdett el rajongani, kiváltva ezzel a férj állandó gúnyolódását. 1864. október 9-én aztán - küencévi házasság után - lelőtte Sztregovai Jánost annak vadászpuskájával. A református anyakönyv szemérmesen elhallgatja, hogy a feleség lőtte le Sztregovai Jánost, csak annyit ír, hogy „puska által szerencsétlenségből" hunyt el. 4 9 Domonkos Terézia Márianosztrán fejezte be szomorú életét. Róla szól Jókainak az 1890-ben megjelent A tengerszemű hölgy című regénye. Domonkos Terézia édesanyja, Domonkos Sándorné Both Ágnes (1792-1862) is követte lányát Gödöllőre, és itt is halt meg a tragédia előtt két évvel. 5 0 Itt élt Ivánka Imre (1818-1896) 1848-as honvéd ezredes, politikus is, aki fontos szerepet játszott az 1848-49-es szabadságharcban és különösen a pákozdi csatában. Miután 1850-ben császári kegyelemmel szabadult rabságából, besnyői birtokán telepedett le és gazdálkodással foglalkozott. 1865-től 1895-ig tagja volt a képviselőháznak. Részt vett a korszak gazdasági mozgalmaiban is, egyik alapítója volt az első magyar dunagőzhajózási társaságnak, több éven át a Vöröskereszt Egylet igazgatójaként működött. Létrehozta a Gödöllővidéki Borászati Szövetkezetet. Besnyőn halt meg, és ott van eltemetve, mivel a magyarországi szabadkőművesek nagymestere volt, mauzóleuma a temetőárkon kívül áll. Könyvet publikált a hadsereg szervezésének kérdéseiről, a dunai gőzhajózásról, szabadságharcos emlékeiről, és országgyűlési beszédei is megjelentek. 5 1 48 Elenchus Librorum Bibliotheca Parochialis Gedellő ad Districtum eiusdem Nominis Anno 1818 conscriptus. Michael Vaiszkopf adminisztrátorsága idején. Ezt a listát egy 1878-as másolat alapján ismerjük. VPL Acta Parochiarum Gödöllő 1878. - Elenchus Librorum Ecclesiae Parochialis Gedellő és Elenchus Librorum Curato Gedellőensis propriorum. Canonica visitatio 1838. GVM TD 2006. 66.1. 53., 58. p. 49 GYÖREZ. 2006. Ref. 1803. 50 Uo. Ref. 1931. 51 Ivánka Imre: A magyar hadsereg, mint szervezendőnek képzelve. Pest, 1861., Gőzhajózás a magyar Dunán tájékozásul. Pest, 1862., Négyhavi szolgálatom a magyar hadseregben 1848 június végétől október végéig. Bp., 1981., Báró Eötvös József, Kubinyi Ferenc és Ivánka Imre országgyűlési beszédeik. Pest, 1861.
