G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A TÁJ RÉGÉSZETI EMLÉKEI - Mesterházy Károly: GÖDÖLLŐ FÖLDJE A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A HONFOGLALÁS KORÁBAN
61 tult a feltárásokat megelőzően. Míg a szarmata kor korai temetkezéseire az aranylemezekkel díszített ruházat volt jellemző, az avarokra inkább a kiváló állapotú vastárgyak, ami azt jelzi, hogy mesterei voltak a kovácsolásnak. A szinte rozsda nélküli hosszú fülű kengyelek (Szentendre, Budapest-Káposztásmegyer), a gyakran berakott díszítésű vaslándzsák (Szentendre, Káposztásmegyer), szekercék (Kerepes), és más vastárgyak, az úgynevezett máglyaleletek ennek a tanúi. Ha a délre fekvő települések felé vetünk egy pillantást, akkor a viszonylag közel fekvő Dány és Zsámbok leletei a legfontosabbak. Zsámbokon két aranylemezekkel díszített hüvelyű kard került elő úgynevezett P alakú függesztőfülekkel, ezüstveretes öv társaságában, bizánci csatokkal. Dányban az aranyveretes övű férfi sírjában bizánci bortartó edényt találtak. Ezek a gazdag sírok az avar honfoglalók második nemzedékéhez tartozhattak, hiszen a sírleletek legjobb párhuzamai a Szegvár-sápoldali korai avar sírban lelhetők fel, amelyet Mauritius Tiberius (578-602) aranya keltezett. E két előkelő a korai avar megszállás legészakibb sávjának vezetője volt. 5 8 Míg a szarmatákra vonatkozó írott források a régészeti leletekkel összevetve alig állíthatók párhuzamba, a bizánci források avarjainak külső megjelenése a régészeti leletek alapján igazolást nyer. Hajukat hátul összefonják a harcosok is, és a sírjaikban (igaz, csak a későbbi avar divatban) megtaláljuk a hajfonatszorító pántokat (Váchartyán 3. sír) 5 9. Ruházatukat préselt lemezekkel díszített öv fogta össze, rajta a fegyverzettel. Mint lovasoktól elvárható, sírjaikba teljes egészében eltemetik a lovat, a lónak külön sírgödröt ásva, de ritkán ugyanúgy, mint később a honfoglaló magyarok, csak kitömött lóbőrt helyeztek a halott mellé, benne a koponyával és a végtagokkal. A forrásokkal egybehangzóan jelenik meg a fegyverzetük, a kopja, a hosszú egyenes egy- vagy kétélű kard, az íj és a nyíl a tegezzel és a lószerszám, melynek Európában forradalmian új darabja, a kengyel, velük jelenik meg. A kengyel teszi lehetővé a nyeregben való szabadabb mozgást, a felállást, a hátrafordulást, a hatékony kézitusát. A kengyel és az íj használata hosszú időn át biztosította az avar sereg harci fölényét más seregekkel szemben. A magyarokkal ellentétben nemcsak támadó, hanem védőfegyverzete is volt az avaroknak, a lemezpáncél, melyet ritkán ugyan, de a sírokban is megtalálunk a halott mellett. A fallal kerített városok és erődök és más védművek ellen azonban az avarok is tehetetlenek voltak, akár később a magyarok. A korai időszak avar asszonyaira a nagygömbös arany vagy ezüst fülbevalók mellett (Veresegyház-Fürdő út) 6 0, a gúla alakú fülbevalók (Szentendre, Budapest-Angyalföld, Budapest-Erzsébetfalva) 6 1, kürtös végű karperecek (Szentendre, Budapest-Csepel-Háros) 6 2 jellemzőek. 670 táján mind a férfi-, mind a női viselet díszei, a lószerszám és fegyverzet változik. Az íj mellett kard helyett feltűnik a szablya, a kerek talpú kengyeleket felváltják az egyenes talpú kengyelek, a lószerszám veretei között feltűnnek a kőberakásos és szalagfonatdíszítéses ezüstlemezek, a női viseletben pedig gyöngycsüngős kerek karikájú 58 TETTAMANTIS. 1980. 153. p.; GARAM É. 1983. 139., 154. p.; GARAM É. 1993.110. p. 59 FERENCZYL. 1963.84. p. 60 GARAM É. 1993.109. p. 61 GARAM É. 1993. 57. p.; NAGY M. 1998.168. t. 62 NAGY M. 1998.168. t.
