Lábadi Károly (szerk.): „…csak néztem és gyönyörködtem” Népművészet a gödöllői művésztelepen (Gödöllő, 2004)
Tanulmányok - A nép művészetének megtalálása
nulmányozták a népművészetet. A gödöllőiek vezéralakja, Kriesch Aladár, a művésztelep-alapító és Koronghi Lippich Elek - aki barátként és anyagi támogatóként, mecénásként segítette a gödöllőiek művészi vállalkozásait - szintén többször járt Kalotaszegen. A népművészeti könyv anyagának rajzolásából, festéséből Juhász Árpád (1863-1914), Undi Mariska (1877-1959) is kivette a részét. Nagy Sándor (1869-1950) elsősorban a Dunántúl, azon belül is Göcsej népművészetét, népi építészeti értékeit tanulmányozta. Az ország több, népművészetileg jelentős pontján megfordultak, de a Gödöllőhöz közel fekvő, népművészetükről ismert települések sem kerülték el figyelmüket: „Minapjában Túrán, Boldogon voltunk. Elég érdekes viselet meg építkezési részletek is" számolt be egyik levelében Körösfői-Kriesch Aladár. 1 0 A művésztelepi tagok életműveben azonban legjobban Kalotaszeg-járásuk hatása mutatható ki. A századforduló éledező művészi érdeklődését tovább növelte az 1885. évi budapesti Országos Kiállításon bemutatott és hatalmas sikert aratott kalotaszegi szoba. Mind a hírnév elindítóinak, Gyarmathy Zsigmondnak (1833-1908) és hitvesének, Hory Etelkának (1843-1910), valamint Kalotaszeg népművészetének ezáltal megalapozódott az ismertsége. Gyarmathyné ugyanis életet lehelt Kalotaszeg csendesen halódó népművészetébe: összegyűjtötte a hímzések régi mintaanyagát, s rábeszélésre az asszonyok újra eltanulták a hímzési technikát. Nemcsak a maguk kedvtelésére készítették a varrottasokat, hanem a Gyarmathyné által felkutatott piacokra is eljutottak munkáik. Hírük messze földre elért, mert mind a hazai, mind a külhoni lapokban is képes tudósítások jelentek meg a kalotaszegi hímzésekről és kézimunkákról. Művészberkekben megkerülhetetlenek lettek. A gödöllőiekkel rokonszenvező Edvi Illés Aladár Bánffyhunyadról Lippich Elekhnek szóló levelében ekképpen írt Gyarmathyékról: „Nagyon kedves emberek., s aki Kalotaszeget ismerni akarja, megkell, hogy ismerje őket is. " n A fiatal művészek érdeklődését az is szította, hogy a példakép, a preraffaelita Walter Crane magyarországi tartózkodásának idején felkereste Kalotaszeget, ahol rövid ideig Gyarmathyéknál is vendégeskedett, s megismerte a színpompás helyi viseletet, melyről rajzokat készített, s amerre csak járt, lelkesedéssel beszélt a látottakról. Crane a magyar, de Londonban élő Rozsnyay Kálmán meghívására érkezett Magyarországra. Kutatói vélemény szerint az angol királynővel fennálló távoli rokonsága tette lehetővé, hogy „sok helyre bejutott. Az ő közvetítésével láthatott kalotaszegi tárgyakat az idős Ruskin, és sok más jeles művésztől kapott elismerő szavakat a magyar népművészet (Kipling, Oscar Wilde, Sarah Bernhard, Zola és mások)." 1 2 A preraffaelita, ruskini, morrisi és tolsztojánus tanok ismeretének birtokában levő gödöllői művészkolónia tagjainak a népművészetről vallott nézeteik kialakításában és kánonba foglalásában gyűjtőútjaik játszották a legnagyobb szerepet. Szinte kivétel nélkül valamennyiükre elsősorban Kalotaszeg gazdag népművészete és az ottani emberek életvitele gyakorolt elementáris hatást. Megtapasztalásuk abból állt, hogy rövidebb-hosszabb időt töltöttek el azokon a területeken, melyeknek népművészetét tanulmányozták. Zichy István gróf (1879-1951) például megkísérelt beilleszkedni abba a kalotaszegi közösségbe, amely „megtermette" a szebbnél szebb népművészeti alkotásokat. A „megmerítkezés" mellett azt is meg kívánta ismerni, hogy milyen mechanizmusok működtetik a sok régiséget őrző faluközösséget. Többé-kevésbé ez sikerült is. Önéletrajzában írta meg, miképpen jutott az ismeretek birtokába: „Házigazdáim nagyon jó mestereim voltak, és tőlük az illemszabályokat, valamint a kalotaszegi tájszólást is hamar megtanultam. így aztán, mikután a magyar parasztember gondolkodását gyer21
