Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
GELLÉR KATALIN: ÚJÍTÁS ÉS TRADÍCIÓVÁLLALÁS
ki Morris gondolata, mire odahaza Angliában már elfonynyadt". 3 Petrovics Eleknél a preraffaelita még pozitív jelzőnek volt tekinthető, s az angol mozgalom követése a „magyar művészeti kultúra létrehozását" szolgálta. 4 Ezzel szemben Bölöni György vállalkozásukat teljes egészében megkésettnek tartotta, műveiket gyengének, „vér nélkülinek" ítélte, amelyek távol álltak a modern művészettől. 5 Sztrakoniczky Károly hangsúlyozta idealizmusukat, a transzcendentális tartalmak megjelenítése iránti előszeretetüket. Szőnyegeik és grafikáik eredetiségével szembeállította festészetük régies jellegét, s legkevésbé rokonszenves vonásukat, a programfestészet területére való átcsúszást. 6 Rózsa Miklós társulásuk egy másik jellegzetességét, az egyszerű, bensőséges érzelmek kifejezésére való törekvést, a „néplélek" keresését és bonyolult eszmerendszerüket (tolsztojánizmus, ruskinizmus, nacionalizmus, szocializmus stb.) elemezte. 7 A későbbi kritikusok, Kállai Ernő és Genthon István gyors „hervadásuk" okát abban látták, hogy - Genthont idézve a „magyar művészetből éppen az a két sajátság hiányzik, amelyet a gödöllőiek erőltettek: a szimbolizmus és a misztikus áhítat". 8 Az eszméikkel rokonszenvező Lyka Károly is „gyéren lakott", „elkülönödött szigetnek" látta Gödöllőt. 9 Visszatérve a jórészt 1909-ben született, sok szempontból máig érvényes kritikákhoz, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy közülük mindenekelőtt Bölönié a magyar művészetben 1906 körül bekövetkező paradigmaváltást tükrözi, amelynek kiváltója a magyar avantgárd megjelenése volt. A változások Nagybányán is véget vetettek a pleín air festés és az alapító mesterek hegemóniájának, s a neósok kiválásához vezettek. Nagybányát és Gödöllőt a századfordulón még sok közös szál kapcsolta össze, s ez érvényes az avantgárd megítélését tekintve is. 1 0 A gödöllői mesterek közül többen nyaranta Nagybányára mentek tanulni, míg a történeti és néprajzi érdeklődésű Zichy István Nagybányáról jött át Gödöllőre. 1908 körül Gödöllőn az új nemzedék felerősítette a geometrizáló szecesszió bécsies hullámát, de alapvető változást vagy szétválást nem okozott. Szembe kell nézni egyszer azzal a kínos kérdéssel is, hogy mi az oka a gödöllői művésztelep megítélésében mutatkozó éles ellentéteknek? Mi az oka annak, hogy a hatás és az elismertség felől nézve ma is olyan óriási a különbség a századforduló két legjelentősebb magyar művésztelepe, Nagybánya és Gödöllő között? Hisz Nagybánya a nemzetközi összképhez mérve megkésett volt, mégis a magyar művészet újjászületésében egyedül őt látta és látja meghatározó szerepűnek a szakirodalom. Vajon egyedül a szecesszió gyors feledésének és az iparművészet máig külön kategóriába való sorolásának a számlájára írhatók-e a negatív vélemények, vagy eszméikkel, irodalmias, programszerű előadásmódjukkal nem tud megbékélni a kritika? Hozzájárult ehhez, hogy a gödöllőiek munkásságának java része nem a festészetben, hanem az iparművészetben és az épületdekorációban született, mely erősen magán viseli a kor állami reprezentációjának tartalmi és formai követelményeit. Festészeti tradicionalizmusukat példázza, hogy Nagy Sándor a „valőrvitézekkel", „foltlátókkal", „témátlanokkal", azaz az impreszionistákkal szemben az ideafestészet megújításán dolgozott, az „ideákért" való „Bolond lstók"-i küzdelmet hirdette. 1 1 A magyar szecesszió történetét feldolgozó Szabadi Judit is élesen szétválasztotta korszerűnek látott iparművészetüket és festészetüket: véleménye szerint „a gödöllőiek kortévesztésének minden negatívuma a festészetben csapódott le". 1 2 Mégsem szabad merev műfaji szétválasztást alkalmazni, mert ezzel művészetük legnagyobb értékét, az összművészeti műre, élet és művészet összekapcsolására tett kísérletüket kapcsoljuk ki a vizsgálat köréből. Munkáik többsége határterületen helyezkedik el, nemcsak festményeik, szobraik, hanem iparművészeti terveik is ugyanazokat a filozófiai, életvezetési tartalmakat fejezik ki. Festményeik témáját kárpiton, üvegfestményen is feldolgozták, iparművészeti munkáik egy része is program-mű. Nagy Sándor megfogalmazása szerint „világfelfogás tükröződik a legkisebb faragott fakanálban". 1 3 Szemléletük összművészeti jellege megnyilvánult a szecessziós építészeti együttesek programjának a kialakításában, az enteriőr-tervezésében, elveik minden „műfajban" és területen való kifejezésében (irodalmi, kritikai működésük is jelentős volt). Legfőbb törekvésük nem valamely stílus kimunkálása, l'art pour l'art művészeti program megvalósítása, hanem az „Élet" értelmét kutató törekvéseik érvényre juttatása volt a művészetben és a mindennapi élet minden területén. A szecesszióban sem csupán egy új stílust, a történeti stílusok nyűge alóli szabadulást, hanem új értékeket, az egyén sokoldalú kibontakoztatásának a lehetőségét látták. Az emberi életet teljessé tevő cselekvéskör megfogalmazása koruk életreform-elveível való azonosulást jelentett. A legtöbb szecessziós művész az Arts and Crafts mozgalom példája nyomán szinonimaként használta a hasznos, a jó és a szép fogalmát, Gödöllőn, a ruskini és morrisi elveknek megfelelően, a morális tartalom, a helyes és az igaz út megtalálása is a jó művészet első számú feltétele maradt. A szecessziós stílus Magyarországon már a gödöllőiek fellépése előtt, a 19. század legvégén megjelent, elsősorban a Párizsban és Münchenben élő vagy dolgozó művészek munkáiban. Rippl-Rónai, majd Vaszary János és a nagybányaiak grafikája a legmagasabb színvonalat képviselte. Körösfői-Kriescht lelkesítette az új művészeti irány, a szecesszió: „Mi, akik itt, kissé félreeső helyünkön,
