Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)

PÉTERI ÉVA: ÁLOM ÉS VALÓSÁG: A PRERAFFAELITÁK ÉS A GÖDÖLLŐIEK

PÉTERI ÉVA ÁLOM ÉS VALÓSÁG: A PRERAFFAELITÁK ÉS A GÖDÖLLŐIEK A preraffaeliták - és azon belül William Morris - hatása a gödöllői művésztelep alkotóira jól ismert tény. A szakirodalom - elsősorban Gellér Katalin és Keserű Katalin munkái

1 - már meghatározta ennek lényeges elemeit: a középkori művészet és ezzel kapcsolatban a nazarénusok hatása mindkét művészcsoportra, a ruskini felfogás alapján vállalt morális elkötelezettség, a kézműves hagyomány jelentőségének felismerése és az ősi technikák felkutatása és újraalkalmazása, a minőségi munka esztétikai értékének, s így a munka és a művészet egységének elve, valamint a munkában rejlő örömnek mint az emberi boldogság alapjának gondolata. Más oldalról viszont, a gödöllői művésztelep életmódját és mentalitását vizsgálva Szabó Krisztina Anna inkább a preraffaelitáktól való különbözőséget hangsúlyozza, hiszen, mint írja, a Preraffaelita Testvériség neve ellenére nem volt igazi közösség, otthonaik berendezése is távol állt a gödöllőiek egyszerűségétől, és életmódjukat sem jellemezte az önmegtartóztatás

2. A preraffaeliták valóban nem hoztak létre művésztelepet, és a Testvériség mint olyan nem is volt hosszú életű. A kezdeti közös célokat hamar háttérbe szorították az egyéni érdekek, a különböző irányban fejlődő művészeti elvek. A közösségteremtés vágya és a közös alkotómunka iránti igény azonban fontos szerepet játszott a Testvériség munkájában és életmódjában egyaránt, és később, a Testvériség feloszlása után is tovább élő preraffaelita mozgalmon belül is meghatározó maradt. Legteljesebb formájában mindez a preraffaeliták morrisi kezdeményezésére kialakuló iparművészeti tevékenységében valósult meg. A kreatív alkotóközösség mint életideál Morris társadalomszemléletének is fontos része. A vágyott ideál megvalósulását, megvalósítását keresve Morris az „Egészélet szigetét" részben a korabeli Izlandon, a múlt hagyományaiban élő elszigetelt, kopár északi földön, részben pedig Seholországban, az általa elképzelt jövőbeli utópikus Angliában találta meg. Múlt és jövő látszólagos ellentmondását feloldja Morris középkor-eszménye, az ideális jövő számára ugyanis feléleszti és megnemesített formában magába foglalja a múlt elveszett, elvesztett értékeit. A gödöllőiek életvitele persze nagyon más volt, mint Morrisé vagy a preraffaelitáké általában. Nagyon közel állt viszont ahhoz az egyszerű, tiszta, alkotó élethez, amit Morris Seholország lakóinak álmodott meg. KÍSÉRLETEK PRERAFFAELITA ALKOTÓKÖZÖSSÉGEK LÉTREHOZÁSÁRA A preraffaeliták közösségteremtő szándékának legnyilvánvalóbb jele a Testvériség megalakítása volt 1848-ban. Tagjai ekkor még többnyire diákok voltak, akik szüleiknél, azok anyagi támogatásával éltek és dolgoztak. Szándékuk, hogy „viharral vegyék be az Akadémiát'

3, diákos lázadást tükröz iskolájuk, a Királyi Akadémia merev, intézményesített művészképzésével, művészetfelfogásával szemben. Az elsekélyesedett, többnyire konvenciókon alapuló kortárs akadémista festészettől elfordulva magát a természetet tekintették mesterüknek, innen a kora preraffaelita képek minuciózus részletezése és ragyogó színvilága. A középkori és kora reneszánsz művészet szellemiségét, annak mesterkéletlen őszinteségét és gazdag gondolatiságát kívánták követni, ezért választották a „preraffaelita" nevet. És annak ellenére, hogy nem alkottak életközösséget, nevükben a „testvériség" szó többet jelent pusztán szellemi közösségnél, hiszen sokat dolgoztak együtt, s legtöbbször estéiket is együtt töltötték. A középkori gyakorlatot és a korabeli műhelyek szellemét idézi már az is, hogy Rossetti másfél évnyi akadémiai diákoskodás után otthagyta az iskolát, és ezzel az intézményesített művészetideált, majd a fiatal Ford Madox Brown személyében mestert választott magénak. S valóban, pár hónap alatt igen sokat tanult Browntól, hisz Brown azon kevesek közé tartozott a korabeli Angliában, akik jól ismerték a kontinens számos gyűjteményét, így a középkori festészetet is. Browntól hallott Rossetti először a nazarénusokról, a német „preraffaeliták"-ról is, akikkel a mester Rómában személyes kapcsolatban állt. A Preraffaelita Testvériség megalakítása tehát közvetve - Brownon keresztül - a nazarénusok hatásához köthető. Az egymástól tanulás és a közös műhelyben végzett munka később is jelentős szerepet játszott a preraffaelitáknál. A Testvériség tagjai egy preraffaelita székhely létrehozására is gondoltak, azt a Cheyne Walk 16. számú házat szerették volna kibérelni, ahol később, 1862-től tulajdonképpen haláláig, 1882-ig Rossetti élt és dolgozott". A terv azonban nem vált valóra, s így nappal a ketten-hárman közösen bérelt kisebb stúdiókban dolgoztak együtt, esténként pedig eljártak egymás lakására, és készülő munkáikról, a művészetről általa27