G. Merva Mária - Heltai Miklós: '48 kultusza- Kiállítás a Gödöllői Galériában (Gödöllő, 1998)

Negyvennyolc szereplői közül Kossuth Lajos az a karizmatikus egyéniség, aki alkalmas volt a feltétel nélküli hódolatra, a kritikátlan elfogadásra, így tennészetes, hogy a kultusztárgyak nagy része, illetve a kultusz különböző megnyilvánulási fonnái elsősorban Kossuthhoz kötődnek, vele kapcsolatosak, róla szólnak. Kossuthé mellett Petőfi kultusza a legerőteljesebb, de az ő esetében összekeveredik a 48-nak és a művésznek szóló kultusz. III. A kultusz kronológiája Negyvennyolc kultusza élő, eleven volt addig, amíg éltek az eseményekben résztvevő személyek, a hősök és áldozatok, valamint gyermekeik, akiknek közvetlen élményt, személyesen átélt hagyományt jelentett a szabadságharcos örökség. A kultusznak ez az első korszaka az első világháborúig tartott. A világosi fegyverletétel után azonnal és természetes módon született meg, titokban, elfojtva létezett, és csak alkalmanként denronstrálódhatott. Vörösmarty Mihály temetésekor például 1855 őszén. Ez az esemény többet jelentett a költő temetésénél, politikai ügy lett, hazafias propaganda, a puszta részvétel tüntetésnek számított. Az osztrák hatóságok megtiltották, hogy nyilvános előadásokat és hangversenyeket szervezzenek Vörösmarty árváinak a támogatására. 1889 végén a honossági törvény hatályba lépésével Kossuth hontalanná vált, ami újabb tápot adott a személye iránt megnyilvánuló kultusznak, 31 magyar város választotta díszpolgárává, köztük a főváros is. 1894-es temetése a 48-as kultusz legimpozánsabb megnyilatkozása volt: félmillió ember vett részt rajta, 19 halottasszekér szállította a koszorúk ezreit a Nemzeti Múzeum előtti ravataltól a Kerepesi temetőig. Összegzés volt ez, mely egyúttal egy új korszak kezdetét is jelentette a kultusz történetében. Már az 1867-es kiegyezés változást hozott a 48-hoz való viszonyban, a forradalmi események megítélésében. A Habsburgok politikát változtattak: szemet hunytak a szabadságharc és Kossuth dicsőítése felett, és szinte kegyelettel adóztak a forradalom emlékének. Sorra megjelenhettek a 48-ról szóló visszaemlékezések, vallomások, verses feldolgozások. 1868-ban jelent meg a Kossuth a magyar nép szívében és költészetében című költeményfüzér, Zsilinszky Mihály összeállításában, mely in statu nascendi mutatta a Kossuth-kultusz folklorizálódását. A szabadságharc bukásától kezdve folyt az ereklyegyűjtés, de csak az 1890-es évek elején teremtődtek meg az 8