G. Merva Mária - Heltai Miklós: '48 kultusza- Kiállítás a Gödöllői Galériában (Gödöllő, 1998)

áruló. A ponyvafüzetek között szabadságharc-ellenes, császárpárti történetek is helyet kaptak, mint például a Bagó Márton nyomdájában kiadott Zimándy Ignác gyalázkodó füzetei. Roboz István Kossuth imája a kápolnai csatában elesettek fölött (Kaposvár, 1849) című műve népszerűsítette Kossuthot, akit egyébként is túlságosan fölmagasztalt, emberfeletti tulajdonságokkal ruházott föl a néphit: Atyánk, édesapám, apostol, szent, nagy bujdosó, a nép védőszentje, félisten, Isten és ehhez hasonló módon aposztrofálták. A Kossuth-kultusz sajátságos volt olyan szempontból, hogy élő személyről volt szó. Elég hosszú életet élt ahhoz, hogy ő maga is táplálja, újabb és újabb ereklyékkel, levelekkel, üzenetekkel a kegyeletet. „Óhajtanám, hogy szabadságharcunk minden nevezetes eseménye emlékkel legyen a történet színhelyén megörökítve, megannyi oltárul a hazafiság religiójának...." — írta 1890-ben az aradi emlékmű felállításakor. A tipikus szakrális frazeológia jó mintát adott, biztatást, megerősítést jelentett azoknak, akik egyébként is sorsszerűnek, isteni elrendelésnek tartották a történteket és emberfeletti tulajdonságokkal ruházták fel Kossuthot. A „Magyarok Mózessé"-nek titulálta őt a debreceni kapuőr, amikor 1849. január 7-én délután 1 órakor zárt kocsiban Debrecenbe érkezett az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként. Kossuth metaforái szállóigévé váltak, például „magyar Golgothá"nak nevezte az aradi vesztőhelyet. A száműzetésből hazaküldött levelek, üzenetek, a különböző személyes tárgyaihoz írott hitelesítő cédulák, a színe elé járuló magyar küldöttségek zarándoklatai - mind gondoskodtak a kultusz ébrentartásáról és elteijedéséről egyre szélesebb körben. A nyelvben, a szóhasználatban is megnyilvánult a kultusz. A politizálást ,,kosútozás"-nak nevezték a Nagykunságban, a szabadságharcot „Kossuth-háborúnak", az ellenzéki magyart „Kossuth-kutyának" hívták a Bachkorszakban. A néprajzi gyűjtés „kosútkavirágról" is tud. A legelterjedtebb képzőművészeti termék a 48-as témában a sokszorosított grafika, litográfia, rézmetszet volt, mely sok emberhez eljutott. Egyes kiadók, mint például a Könyves Kálmán Kiadó kifejezetten történelmi tárgyú olajnyomatok készítésével és terjesztésével foglalkozott. A 48-as téma megjelent a hivatalokban, irodákban, dolgozószobák falán, a falusi tisztaszobákban. A ponyva megfelelője volt a képzőművészetben, amint az Babits Mihály Kép egy falusi csárdában című versében is megjelenik. A fametszetek általában a kalendáriumok és a ponyvafüzetek címlapjait díszítették. 13