Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)
I GAZDASÁGRÓL, TÁRSADALOMRÓL, KÖZÉLETRŐL - 1/3 GENIUS LOCI. A HELYI KÖZÉLETRŐL A HELYI SAJTÓ
25 lakosú Pest megyében 50 időszaki újság, kiadvány jelent meg, s ezt - melyek közül 3 a zsidótörvények után meg is szűnt -, kevésnek ítélte. Lapja ugyan Gödöllőtől Hatvanig uralta a sajtópiacot, további expanzióra készült. Olyan, helyi újság nélküli nagyközségeket vett célba, mint Isaszeg (6000 lakos), vagy Rákoscsaba, ahol 12 ezren éltek. Magasra tette a lécet: 100 ezer előfizetőt kívánt toborozni, amikor, mint Hovhannesian maga panaszolta, újságját nem vásárolják, előfizetőjük kevés, a közönség nem hirdet, sem a hírszolgáltatási lehetőségekkel nem él. Az érdeklődés mélypontja 1940 telén volt, amikor a gazdakör és az ipartestület sem vette igénybe a GH-ot. Ráadásul az adatszolgáltatók, a különböző társadalmi tényezők, egyesületek, testületek is hallgattak. A GV It az elmúlt 5 év alatt, írta Hovhannesian, a Gazdakör pedig 10 év alatt egyetlenegy hírt sem küldött be önmagáról. 3 5 Pedig voltak közgyűléseik, fontos határozataik - „még a közgyűlési meghívót sem kaptuk meg" kesergett Hovhannesian. Egyenesen „lelki tompasággal" magyarázta azt az esetet, amikor „az egyik legnagyobb egyesület igazgatója bement a kiadóhivatalba, s közölte, január l-jétől lemond a lapról, s az egyesület altisztje lesz az előfizető". A GH minőségtudatos „beárazását" csak nehezen tolerálta a piac, azzal együtt is, hogy a tényleg jól szerkesztett, elkötelezetten Gödöllő-centrikus újság „mindenről írt", persze a maga pozíciójából és szempontjai szerint. Nyilvánvaló, hogy a lapvásárlók körét leginkább az újság ára szűkítette. Egy számáért 24 fillért fizettek (1943). 1942 januárjáig az intézmények, az egyesületek évi előfizetése 10 pengő, ettől az időtől évi 20 P (!) volt. 13 munkatárs és a főszerkesztő „állította elő'a Kossuth utca 26-ban a 8-16-20 oldalas lapot. A GH volt a gödöllői járásban az egyetlen helyi lap. Hovhannesian időről időre előfizetési felhívásokat bocsátott ki. Azzal a céllal, hogy a GH „minden valamirevaló gödöllői család házában nélkülözhetetlenné váljon". Sajtórendezvényeken is ösztönözték „a keresztény újságírás" támogatását. Mondván, ideológiai érveket fogva az üzleti szekér elé, „csak a tiszta eszmék betűmagvait hintő sajtó munkája nyomán fakad a magyar népiélekben a tiszta nemzeti érzés, a haza iránti szeretet, és a vezetők iránti köteles tisztelet." A GH rendkívüli kedvezményekkel is igyekezett előfizetőket toborozni. Szerkesztőségének kitűnő ötlete volt, hogy évente saját karácsonyfája alatt látott vendégül „kipirult arcú szegény kislányokat és szegény kisfiúcskákat -az adományozók jóvoltából." „A Gödöllő Hírlap - hirdette - élénk figyelemmel kíséri a fejlődés menetét, a társadalmi élet megmozdulásait, és a lakosságunkat közelebbről érdeklő gazdasági kérdéseket. Nemzetünk és községünk érdekeit szolgáló eszmékért biztat, lelkesít, gondolatokat továbbít, de ha kell zúz, sőt szükséghez képest vág is. Hivatását kellően csak úgy teljesítheti, ha előfizetői, olvasói és barátai melléállnak." A szerkesztőség függetlenségének bizonyítékaként híresztelte enyhe kritikai éllel, de annál nagyobb önérzettel, hogy az újság a községtől, a képviselő-testülettől nem kért és nem is kapott semmilyen támogatást. „Köszönetként" a Magyarországi Vidék Lapok Országos Egyesülete intelmei szerint viszont megszüntette ingyenes közlemények
