Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Katona Edit: A kalotaszegi viselet „dekoratív szépségéről"
178 A kalotaszegi viselet „dekoratív szépségéről" 178 A gödöllőiek Kalotaszeg kultuszát mindezeken túl tovább mélyítette az a tapasztalat, hogy a „népének stílusérzéke nemcsak az építkezésében és viseletében, de életformáiban is megnyilatkozott" 3 4. Megtalálni vélték az emberi-művészi hitvallásuknak megfelelő teljes, művészettel átitatott erkölcseiben tiszta élet magvalósulását, amelynek mindennapjaiból nem veszett ki az alkotásvágy és a közben megélt öröm élménye. Tisztában voltak azzal, hogy ennek az életmódnak a hanyatlása elkerülhetetlen, látták a varrottas árucikké válásának árnyoldalait, a házivászon rovására a gyári gyolcs terjedését, az ingváll helyett például a rékli, a muszuj helyett az elől összevarrt szoknya megjelenését, a turnür hatását a pendely alá újabban felvett rövid szoknyácska révén, azaz a viseletet is lassan átformáló divat hatásait. Ezért érezték sürgetőnek, hogy a paraszti kultúra, s köztük elsőként a kalotaszegi értékeit megmentsék, és biztosítsák a nemzeti kultúra jövőjét. A kalotaszegi népi kultúrát sokféle szinten dolgozták fel a gödöllőiek művészetükben. Részben megmaradtak a valóságábrázolás talaján, amely csupán a dokumentálást szolgálta. Grafikáik hiteles ábrázolásmódja miatt tartja a néprajztudomány a Malonyay szerkesztette kötetet ma már pótolhatatlan forrásértékű alkotásnak. 35 Körösfői-Kriesch értelmezése szerint „a népművészetet utánoznunk, egyszerűen lemásolnunk nem lehet. Ez volna a legnagyobb hazugság és bűn éppen a művészet törvényei ellen. De olyan áhítattal, csodálattal kell közelednünk feléje, megnyitnunk neki lelkünket, mint magunkba fogadjuk... a természet csodás erejét." 36 Ennek a gondolatnak a jegyében születtek meg dekoratív, stilizált zsánerképeik, amelyek gyakran megjelentek lakberendezési terveikben, az otthonosság érzését keltő kiegészítő dekorációként. így 1905-ben, Körösfői-Kriesch Aladár által megvalósított lakószobában a pihenősarkot lakodalmas jelenet, Undi Mariska leányszobájában pedig az ajtó feletti betéteket díszítették aratási jelenetek. 3 7 Kiemelkedő példaként említhető meg Undi Mariskának a Népszálló ebédlőtermének díszítésére készített falfestményei (köztük két kalotaszegi ihletésű), amelyeken Magyarország legfestőibb népviseleteit örökítette meg. Mintha csak a középkori hórás könyvek munkaábrázolásai folytatódnának ezeken a képeken, hiszen a díszes öltözetű alakok vidékük jellegzetes foglalkozását űzve jelennek meg. „Alakjai nem is egyénített emberek, hanem inkább csak típusok: ruhatípusok, formatípusok, színtípusok. Képein a vonal, a folt, a szín beszél." 3 8 Azok a monumentális életképek, amelyek középületekbe kerültek, már egyre több eszmei tartalmat foglaltak magukba, ezért mármár szimbólummá emelkedtek. Jelezték egyrészt azt, hogy a gödöllőiek a magyar népművészet reprezentánsát látták a kalotaszegi népművészetben, másrészt azt, hogy azonosulni kívántak a kalotaszegi életmóddal. Példa rá a St. Lous-i díszkapu Templomba menő kalotaszegi népet ábrázoló pannója. T öbbszörös átszűrés után va34 Zichy István: Napló. Másolat. Gödöllői Városi Múzeum Adattára A 92.18.1. 112. 35 Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. Első kötet. A kalotaszegi magyar nép művészete. Budapest, 1907. 36 Körösfői-Kriesch Aladár: A népművészetről. Magyar Iparművészet 1913. 351—355-, 355. 37 Szentiványi Gábor: A Műbardtok kiállítása. Magyar Iparművészet. 1905. 198-205., 199., 201. 38 Elek Artúr: Undi Mariska művészete. Magyar Iparművészet 1912. 41-46., 45.
