Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Fejős Zoltán: A „népművészet"a 19-20. századfordulóján – kutatás- és fogalomtörténeti jegyzetek
125 A „népművészet" a 19-20. század fordulóján Bár a néprajzi köztudatban az utóbbi évekig egészen más kép élt, Bátky Zsigmond a néprajzi tárgygyűjtés módszerében igényesebb, modernebb volt, mint legtöbb elődje. Ismeretes, hogy Magyarországon helyszíni „terepmunkán" alapuló tárgykutatással 1872 óta számolhatunk, ám ezt az extenzív és mennyiségi szempontok határozták meg, s jószerivel csak a Herman Ottó féle ősfoglalkozási anyag és a millenniumi kiállítás heterogén tárgyai váltak a Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményét megalapozó állagaivá. Bátky legalaposabb terepmunkát 1899-ben és 1900-ban Kalotaszegen végzett, amelynek során többek között a tárgyak megformálásával, díszítésével helyi körülmények között ismerkedett meg. 2 5 1899-es kalotaszegi kutatásának egyik célja az volt, hogy Jankó János ösztönzésére a múzeum birtokában lévő kalotaszegi tárgyak „díszítéseinek helyszíni értelmezésé"-t kiderítse. A helyi terminológia fontossága mellett ő fedezte föl a kalotaszegi írásos hímzést és az íróasszonyok tevékenységét, aminek hatására lassan megváltozott a kalotaszegi varrottasokról alkotott kép is. A helyszíni kutatás, tárgykiválasztás fő szempontja a történeti visszatekintés volt, előszeretettel foglalkozott azokkal a tárgyakkal, amelyek még a jobbágyfelszabadítás előtti korból származnak. Három Kalotaszegről hozott faragott ablakrács fényképét azonban azzal a megjegyzéssel közölte az Értesítőben 1902-ben, hogy azok „mondhatni művésziek", 26 ami esztétikai figyelmét is jelzi. Másutt a zalai és somogyi „díszítő pásztorművészet" múzeumi emlékeiről azt írta, hogy „e nép faragott költészete olvasható rajtuk". 2 7 Bátky Zsigmond szintén foglalkozott ornamentikái kérdésekkel, így legrészletesebben a kalotaszegi fonószékek és mosósulykok vésett, festett ékítményeiről írt tanulmányt. 2 8 A tárgyak és díszítmények általa adott leírásai technikai-formai jellegűek, de általános jellemzésként stiláris jegyekre is hivatkozik. A fonószékek kapcsán azt írja például, hogy „minden hasonlatosságuk mellett sem találunk közöttük két egyformát, mert a parasztművésznek az a szokása, hogy önmagát nem ismétli s kevés elemmel nagy változatosságot képes teremteni. A mi népművészeti szempontból illeti e deszkavésményeinket, elfogulatlanság nélkül mondhatjuk róluk, Hogy legcsinosabb ilynemű termékeink közé tartoznak, a mi azt is bizonyítja, hogy ez a művészet nem mai keletű". 2 9 A tárgytípus esztétikai méltatása során szembeszökő, hogy e rövid passzusban milyen erőteljes a művésziség hangsúlyozása, s a szövegben megjelennek a népművészet, a parasztmüvészet terminusai. Ez utóbbit minden bizonnyal Oskar Schwindrazheim 25 Részletesen lásd Fejős Zoltán: Bátky Zsigmond Kalotaszegen. Ethnographia, 111. 2000. 177-212. A tanulmány megjelenése után került a kezembe Jankónak egy elfeledett írása, amelyből kiderül, hogy először együtt mentek Kalotaszegre, s Bátky az ő kérésére gyűjtötte össze például egy íróasszony motívumait. Vő. Jankó János: Magyar és ázsiai hímzésekről. In: Maros György (szerk.): A Békéscsabai Muzeum-Egyesület Évkönyve (1899-1901). Békéscsaba, 1901. 142-154. 26 Néprajzi Értesítő, III. 1902. 141. (Szerkesztői jegyzet Horger Antal cikkéhez.) 27 Bátky Zsigmond: A magyarországi gyűjtemény. In: A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene alapításának századik évfordulója alkalmából. Budapest, 1902. 353. Ugyanebben az áttekintésben pár bekezdéssel előbb így ír: „mennyi naiv művészi erő él az egyszerű magyar pásztorságban, s népies ornamentikánknak milyen buja hajtásai tenyésznek az ő tanyáikon". Uo. 352. 28 Bátky Zsigmond: A kenderrel való munka Kalotaszegen. Néprajzi Értesítő, VI. 1905. 264-278. 29 Bátky Zsigmond, i. m. 270.
