Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

ERDÉLYBEN

ERDÉLYBEN Ezzel a meggyőződéssel és hittel lelkében, a legnagyobb tervszerűséggel állt neki a munkának. Nem csúfnév volt, hogy Lippich Elek Ruskinnek nevezte el. Ahogy W. Morris áthajózott Izlandba az ősgermán kultúra motívumaiért, úgy ment ő is és eljárta Erdély népművészeti szigeteit, a mi Izlandunkat. Még elég jókor. Kalotaszeg Szögei és Torockó még érintetlenek voltak. Oh, azok a drága, finom csontú, kedves beszédű kalotaszegiek még ősi gazdálkodásban, sarlóval arattak és hadaróval csépeltek. A női ruháikat Elunor és Magyarék tündérei viselhették. Minden használati tárgyuk egy-egy műremek volt, az utolsó darab kapatisztogató­ig mindent behímeztek és minden maguk szőtte vászondarabjuk, mint a dombos vidékeik, virágoktól tarkáliottak. Ilyen volt a kedves beszédük is. Nem is jó rágon­dolni, hogy mivé lettek. Koldusszegénynek érezném magam, ha nem láttam volna őket! Aladár úgy tudott lelkesedni rajtuk és olyan otthon érezte magát közöttük, mint sehol, azért is választotta művésznévül a Körösfőit, mert ez volt az összes Szögek között a legeredetibb és legszebben fekvő község. Boldogtalannak érezte magát, amelyik évben nem mehetett közéjük. Hogy mennyi magyarságot szívott így magába, meglátszanak képein. Különösen meg­látszik ez a Marosvásárhelyre készült freskóján, amelyiken a fehér ló áldozatát ábrázolta. 12 0 Nem a Gárdonyi-féle hülye parasztot látta vagy Fényes Adolf-féle Csórékét, hanem az Arany Jánosit, a Petőfiset. Azt a gangos ősurat, aki éppen úgy lehetne törzse fejedelme, mint csikós- vagy juhászszámadója. Tiborcokat látott a Katona József szemével és nem Móricz Zsigáéval. Noha, sajnos, a paraszt is átalakul a mai időkben Móricz Zsiga meglátásához, míg aztán teljesen eltűnik a szocisipka „simlédere" alá. Azért ne gondolja senki, hogy afféle népszínmű-ala­kokat komponált bele a parasztunkba, csak éppen szeme volt kiválasztani a mind­jobban gyérülő típusokat. A british Art in Industry, rossz fordítással iparművészet tehát belekapaszko­dott Aladárunk mentéjébe és leszállította gyalogsorba a grand art lovasát. Hogy néztek reá a nyeregben maradt hetyke grand art lovasok, azt bajos elképzelni, ha nem látta az ember. Fittler Kamill és Györgyi Kálmán, meg a kedves emlékű Ráth 12 0 A Marosvásárhelyi Kultúrpalota földszinti fogadójába 1911-ben készítette Körösfői­Kriesch Aladár a Táltosok és Székely mesemondás c. freskóit. 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom