Kerényi B. Eszter (szerk.): A Sina család Magyarországon (Gödöllői Múzeumi Füzetek 6. Gödöllői Városi Múzeum, 2004)
G. Merva Mária: Sina György-e Jókai aranyembere?
70 S/NA GYÖRGY-E JÓKAI ARANYEMBERE. 7 70 Nincs adatunk arra, hogy az író ismerte volna személyesen a Sina család bármely tagját. Ifj. Sina Simont ismerhette volna, ő volt kortársa, de számos módja volt arra, hogy információkat szerezzen. Vérbeli újságíró volt, alapítója, szerkesztője, munkatársa volt egy tucat lapnak: Életképek, Esti Lapok, Vasárnapi Újság, Üstökös, A Hon. Szerkesztőségi munkatársak, kiterjedt családja tagjai, barátok, tisztelők, hódolók vették körül, bejáratos volt az udvarba is, Az OsztrákMagyar Monarchia írásban és képben című kiadvány magyar munkatársaként a bécsi burgba és a budai várba járt szerkesztőségi ülésekre, volt honnan információkat szereznie. Ezeket le is jegyezte, hat kötetben adták ki feljegyzéseit. Persze Jókai írói módszeréhez tartozik, hogy a valóságot csak a képzelete alapján tudta leírni. Például éppen Az arany emberben az Aldunát és a Vaskaput úgy festette le rendkívül részletesen és Iáttatóan, hogy sosem látta a valóságban. Forrásmunkák, útikönyvek és a saját képzelete alapján dolgozott. Évekkel később elhívták egy dunai hajóútra, hogy lássa regényének eredeti helyszíneit. Utána felkérte egy újság, hogy írja le a Vaskaput úgy, ahogy a valóságban látta, mire azt felelte: „Nem tudom leírni, mert láttam." 5 Tehát akár Domonkos János, akár Sina György alakjának megjelenítése lehet hiteles attól, hogy az író nem ismerte őket a valóságban. Eötvös Károly A Jókay-nemzetség című könyvében határozottan állítja, hogy Timár Mihály alakjához Jókai modellje Domonkos János volt 6, a gazdag komáromi gabonakereskedő és hajótulajdonos, akinek milliókra becsülték a vagyonát. Komáromban rokonoktól és idegenektől összegyűjtött értesülések alapján Eötvös azt mondja, hogy 36 dunai nagy gabonaszállító tölgyfahajója, hetven kisebb hajója, legalább tíz kikötője volt a gazdag embernek. A nagy hajók között volt az a bizonyos Szent Borbála is, amely a regényben szerepel. Főként gabonával kereskedett Domonkos, ő volt a legnagyobb úr a Dunán és a Tiszán, mindenütt voltak raktárai, ügynökei, irodái, házai, lovai. Görögkeleti vallású volt, rácnak, görögnek tartották, de igazából nem tudták, milyen nemzetiségű eredetileg, magyarrá igyekezett lenni, nyelvet meg sokfélét beszélt, németet, rácot, görögöt, törököt, ami szükséges volt a foglalkozásához, az aldunai üzleti összeköttetéseihez. Domonkos János agglegényként élte le az életét, vagyonát öccse, Domonkos Sándor örökölte. Érdekes módon ennek a Domonkos Sándornak a Teréz nevű lányát éppen Gödöllőn érte utol a végzet, s Jókai róla mintázta az 1890-ben megjelent regényének, A tengerszemű hölgynek a főhősét. A gazdag nagybácsitól örökölt vagyonnal jómódban élt a négy lányt nevelű család Komáromban. Az édesapa korai halála után az özvegy édesanya egyedül nevelte a lányokat. Az ugyancsak komáromi születésű Jókai jó barátja volt a családnak, majdnem feleségül vette a 5 SZALAI Anna: Jegyzetek. In: Jókai Mór: Följegyzések. Bp., 1967. II. kötet 993. p. 8 EÖTVÖS K. 1906. 237-242. pp.
