G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)
Szűcs György: Az 1848-49-es emlékművek és az aradi Szabadságszobor
A sírok némelyike valóban megnyílt, amikor 1913-ban Lenhossék Mihály antropológus egyetemi tanár és Bartucz Lajos adjunktus ellenőrzése mellett feltárták Lázár Vilmos és Schweidel József (7. kép) jeltelen nyughelyét az aradi vár sáncaiban. Azonosítás után a maradványokat beszentelték, és lepecsételt ládákban a vértanúk ereklyemúzeumában helyezték el. 3 2 (8. kép) A következő ásatásra csak 1932ben, a román impérium alatt került sor, amikor a vesztőhely cölöpnyomai közelében újabb csontvázleletekre bukkantak, azonban Vulpe Constantin főügyész sürgős elföldelésüket rendelte el. 3 3 A szabadságszobor ezt az eseményt már nem érte meg. 1925-ben Vignali Raffael szakszerű irányításával lebontották, darabjait Margó Ede Kossuth-szobrának társaságában a helyi tűzoltólaktanyába szállították. 3 4 Négy évvel később Reményik Sándor elmerengett az üres téren: „Kerestem, s megtaláltam a helyet. / Már égre nem törtek nagy vonalak, / Csak áldozati illat lebegett. / Körül vasrács, és belül puszta gyep." 3 5 Az egykori Szabadság tér ma Avram Iancu nevét viseli, s rajta 1960 óta Gabriel Covalschi A román katonák emlékműve áll. 106
