G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Szűcs György: Az 1848-49-es emlékművek és az aradi Szabadságszobor

jelentő pályadíjnál jobban örült annak, hogy az ország legjelentősebb szobrát megalkothatja. (1. kép) A hétalakos, a tábornokok domborműveivel ellátott modellhez Huszár szöveges magyarázatot mellékelt, amely betekintést enged a művész elképzeléseibe. „Elől a Szabadság, a kor szellemének szövétneke világításánál fölébredve, ellenállhatatlanul szerte töri békóit s kardot fog jobbjába a küzdelemre készen. Balra az Áldozatkészség, mint a magyar nők 48-ban is tették, leoldja karperecét, nyakláncát, minden ékességét, s örömmel teszi le a haza oltárára, fölötte az ország címere van elhelyezve. Jobbra az Erő alakja ül nyugodtan, hatalma öntudatában tekint maga elé, fölötte Arad címere. Hátul a Küzdelem végkatasztrófáját látjuk; a harcos halálosan találva rogyik össze, kezében a zászló, melyet soha el nem hagy; a Szabadság, melyért küzdött, át fogja őt és siratja a végzetet, melynek folytán a hős más áldozatot többé, mint élete vérét, nem nyújthatott neki. A négy csoport közül emelkedik fel a talapzat karcsúbb része, melyen a Haza alakját látjuk, paizsára támaszkodva, rendíthetetlenül áll, s jobbjában tartja a hősök által kiérdemelt babérkoszorút."

1

7 Huszár nem érhette meg a szabadságszobor megvalósulását: 1885. január 21-ének éjjelén váratlanul meghalt. Műtermében, a Lendvay és a Bajza utca sarkán álló épületben ravatalozták fel, melynek tetején fekete zászló lengett. Az előcsarnokot fekete posztóval borították be, a műterem közepén elhelyezett ravatalt a művész szobrai keretezték: fejéhez a Deák-szobor gipszmintája került, jobbra az aradi vértanúk emlékművének főalakja, a Pannónia, balra pedig a Deák-emlékmű mellékalakjai, a Honszeretet és a Kiegyezés,

1

8 „ők félig elevenek, emez egészen halott" - írta a Vasárnapi Újságban egy M-th K-n szignójú újságíró.

1

9 (2. kép) A szobor befejezésével Zala Györgyöt bízták meg, akinek nehéz dolga volt, hiszen egy eltérő szemléletű és stílusú modellt kellett átformálnia a bizottság megjegyzéseinek és saját elképzelésének megfelelően. Viszonylagos szabadsága mellett kötöttséget jelentett a 100.000 forintos költséghatár. A művész nagy lendülettel látott munkához. 1886 májusában már készen állt az Ébredő szabadság, amelyet a következő évben kiállított a Műcsarnokban. Zala az allegorikus nőalakot támogató géniuszt jóval fiatalabbank mintázta, elhagyta a súlyos redőket, sokat lazított a két alak elhelyezésén.

2

0 1887 júniusában készült el a Harckészségés az Áldozatkészség, amelyek szerepeltek az őszi tárlaton, s nagy sikert arattak. Az Áldozatkészség elnyerte az arany Trefort-érmet. Zala itt is változtatott elődje mintáin. A Harckészség korábbi, szakállas változatában Huszár magát akarta megörökíteni. Ezt a duzzadó izmú atlétát egy Nagy Sándor-sisakos fiatalember helyettesítette. Az Áldozatkészség Huszárnál félreérthető figuráját egyértelműbbé tette, ugyanis ott az ékszereit levető nőalak akár a toalettjét rendezgető hölgy képét is felidézhette. Az ékszerből diadém lett, a klasszikus fürtöket magyaros hajfonat váltotta fel. A zászlót a szívéhez szorító Haldokló harcos új jelentést kapott, nem a pusztulást, hanem az új élet reményét sugallta a felfelé tekintő figura. (3. kép) 103