G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)
Szűcs György: Az 1848-49-es emlékművek és az aradi Szabadságszobor
éljenzett, sokan sírva fakadtak. Damjanich János özvegye, aki éppen szemben ült férje portréjával, a meghatódottságtól szólni sem tudott. Munkácsyné hangosan zokogva Zalához rohant, s a jobbját rázogatta. 2 6 Az öreg honvédek között volt Kovács Mihály, Kiss Ernő egykori huszárja, aki fekete szalagos babérkoszorút szorongatott a kezében: „Az Aradi szobor megjelenésénél az én jó gazdám arczképét meglátván, nagy siralommal és fájdalommal vittem véghez a szobor felállítási parádét..." 2 7 Ezután Zala lépett az emelvényre, hogy átadja művét a polgármesternek és a városnak. Somló Sándor színész és költő pedig elszavalta Palágyi Lajos ódáját, végül Lukácsy Miklós honvédegyleti elnök emlékbeszédét hallgatta feszült figyelemmel a tömeg. A Himnuszt már mindenki együtt énekelte el. Az ünnepség folytatásaként délután a vesztőhelyre vonultak, s a téren egyedül maradt a szobor több száz koszorú és ezernyi virágcsokor színes takarója alatt. Éder Dezső volt honvédszázados az örökkévalóságra gondolva felkérte egykori bajtársait, hogy gyűljenek össze a szobornál: „Emlékül utolsó összejövetelünkre az életben, bajtársak, rólunk, a közönség kizárásával, fénykép-felvételt akarok eszközölni a leleplezési ünnepség után közvetlen, ott a szobor előtt." 2 8 Az újságok még napokig emlegették az avatás pompáját, idézték a beszédeket és részleteket közöltek a visszaemlékezésekből. Néhány hét múlva azonban furcsa hír terjedt el az országban nagy felzúdulást keltve. Az aradi szoborbizottság ugyanis 19.000 Ft visszatartását határozta el, mivel utólagosan hibákat vélt fölfedezni az emlékművön. Kifogásolták, hogy a talapzat köveinek illesztése nem tökéletes, anyaga nem mauthauseni, hanem sziléziai gránit, s alacsonyabb két lábbal a tervezettnél. A bizottság azt már elfeledte, hogy Zala a Hungáriát díj nélkül készítette el. Rögtön szakértőket hívtak, s a vizsgálat eredményeképpen dr. Szabó József geológus, Nagy Dezső műegyetemi tanár, Steindl Imre építész, valamint Gerenday Béla szobrász megállapították, hogy a sziléziai gránit szebb, s nem olcsóbb a mauthauseninél, amennyivel a talapzat alacsonyabb, annyival szélesebb, tehát a köbtartalom ugyanaz. Az összeillesztést pedig a szoborbizottság által választott mester végezte... Steindl Imre megjegyezte, hogy Aradon „a mű egyes tagozatait rőffel mérték". 2 9 Zala kedvét a kicsinyesség kiábrándító közjátéka nem vette el: újabb 48-49-es tematikájú emlékszobor elkészítését vállalta. A főváros, tisztelegni akarván a budai vár elesett hősei előtt, még 1889-ben egy kisebb, 36.000 Ft-os honvédszobor kivitelezésével bízta meg. A bekötött fejű katona fölé koszorút emelő géniusz látványos megoldása méltán találkozott a közönség ízlésével. 3 0 Budapest immár saját emlékművel adózhatott az egyre távolodó, kissé már romantikussá színeződő korszak önfeláldozó szabadságharcosainak. Az avatást 1893. május 21-én, a vár bevételének napján tartották a Dísz téren, ahol a több tízezernyi résztvevő gyűrűjében az ünnepi szónoklatot Degré Alajos, az országos honvédbizottság elnöke mondta el. „Itt a feltámadás! Lelki szemeink előtt megnyíltak a sírok, s a ma negyvennégy éve elesett hősök alakjai képzeletünkben felvonulnak..." 3 1 105
