G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Tompos Lilla: 48 hatása a magyar viseletre

Tompos Lilla 4 48 HATÁSA A MAGYAR VISELETRE írott források és múzeumi tárgyak sokasága bizonyítja számunkra, hogy a magyar viselet a történelmi eseményeket soha olyan gyorsan és látványosan nem követte, mint a szabadságharc ideje alatt és az utána következő évtizedekben. A társadalmi változásokat követelő ifjúság a forradalom első napjaitól kezdve tudatosan vetette el az arisztokrácia egyik attribútumát: a kesztyűt, az addig divatos cilindert pedig hatásukra váltotta fel a laposabb, szélesebb - később Kossuth-kalapként ismert -, vagy a körben felhajtott karimájú parasztkalap.

1 Ezeket a flamingó vörös tollával díszítették az ifjak és vezetőik, Madarász László, Irányi Dániel és maga Petőfi is.

2 A francia forradalmi jelképekből vették át a széles vörös sálövet is, ez fogja össze Petőfi bő fehér ingét Orlay Petrics Soma róla festett portréján.

3 A forradalom vöröse mellett, a nemzeti színek használata is az érdemük. A korábban használt magyar színekhez, a fehérhez és vöröshöz a 15. század második felében kapcsolódott hozzá a zöld. A függőpecsétek selyemsodratában találkozunk először ezzel a színkombinációval, a 16. században zászlókon és egyéb tárgyakon láthatjuk. A Habsburgok magyarországi uralmának első kétszáz esztendejében inkább rendkívüli alkalmakkor, királykoronázásokon, tornajátékokon volt használatos. Mária Terézia rendelkezése szerint 1743-ban ebből a három színből állították össze a törzsszászlókat. Ezek azonban csak „heraldikai véletlen" folytán és csak látszólag jutottak „magyar" színekhez, bár kétségtelen, a kortársak ezt annak tekintették.

4 A Szent István-rend alapításakor 1764-ben a vörös és zöld lett a szalag színe, majd 1794-ben Martinovics Ignác fejtette ki vallomásában először, hogy a nemzet színeiül hármas színösszeállítást, a zöld-vörös-fehéret kívánták bevezetni. A mai értelemben vett trikolórt a francia forradalom hatására valóban a radikális értelmiség alkotta meg,

5 szentesítve használatukat hivatalosan is az 1848-as áprilisi törvények XXI. törvénycikkében.: „7. A ' nemzeti szín és ország czímere ősi jogaiba visszaállíttatik. 2. Ennélfogva a' háromszínű rózsa polgári jel képen újra felvétetvén, egyszersmind megállapíttatik, hogy minden nyilvános ünnepek alkalmával és minden magyar hajókon a' nemzeti lobogó és ország czímere használtassák." Az ország címeréről, a nemzeti színekről az újságban beszámoló Arany János joggal panaszkodik hát a nép tudatlansága miatt, akikkel a nemzeti színeket ekkor kellett megismertetni, azt is meg kellett magyarázni sok esetben, melyek azok és mit jelent a nemzeti zászló.

6 A háromszínű szalagból összeállított rózsa és elnevezése - cocarde - is a franciaországi elődöktől származik. A forradalmi időkből változatos megoldási formák maradtak ránk, közöttük egyik legkedveltebb a kör formára hajtogatott nemzetiszín selyemszalagból alakított koszorú, középen perforált papírra színes üveggyöngyből 121