G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Szűcs György: Az 1848-49-es emlékművek és az aradi Szabadságszobor

Sziics György AZ 1848-49-es EMLÉKMŰVEK ÉS AZ ARADI SZABADSÁGSZOBOR A jeles történelmi pillanatokban, gyakran az eseményekkel egyidőben már felmerül az utókornak szánt emlékmű megalkotásának eszméje. így történt 1848-ban is, amikor a forradalom első heteiben nyilvánosságot kapott egy közadakozásból felállítandó emlékszobor ötlete, amelyet a pesti Szabadság térre képzelt el a gyűjtés elindítója. A tervezéssel Marco Casagrandét, az egri székesegyház szobrainak mesterét bízták meg. A program rávilágít a kor gondolkodásmódjára, a 19. században általános, de a következő században továbbélő és korszakonként felerősödő irodalmias, allegorizáló szellemiségre. A kassai Képesújságban megjelent terv főalakja Hungária, melynek diadémját a magyar koronás címer, mellvértjét pedig a „világosság és honszeretet tüzét sugárzó nap" ékesíti. Jobbját esküre emeli, baljában széttört bilincset tart. A talapzaton vesszőnyalábok között a márciusi 12 pont feliratokkal kiegészített allegorikus ábrázolása látható, amelyet a „nagylelkűség, erő, hősiség és éberséget jelképező" 4 oroszlán fogja közre. „Illő, hogy remek cselekvéseit a nemzet megünnepelje, műremekek által megörökítse, s ezek által egyszersmind a kor nagyszerű eseményeit és magasztos honszerelmét késő onokáiba is átlehelje."

1 A leveretés utáni első köztéri emlékművet azonban nem a hazafias érzület, hanem a győztes hatalom állította. 1852-es magyarországi körutazása alkalmával maga Ferenc József avatta fel a budai vár védőjének, Hentzi Henriknek gótizáló baldachinos emlékművét, melynek középkorias viseletű, jelképes alakjait - köztük a tábornok Szent Györgyként megjelenített szobrát - a bécsi Hans Gasser mintázta. (Jellemző, hogy a katonai helytállás elsődlegességét, a hadsereg mindenhatóságát valló Ferenc József hálószobájának Hentzi tábornok sebesülését és elfogatását ábrázoló festménye a kiegyezés után sem került le a falról.) A debreceni születésű katonatiszt magyarellenes érzelmei a forradalom időszakában nem maradtak titokban, a független magyar kormányra ugyan felesküdött, de a parancsnoksága alá tartozó Péterváradot megpróbálta az osztrákok kezére játszani. A Budára bevonuló Windischgraetz egyenesen a börtönből emelte ki és bízta rá a vár védelmét, melynek 1849. május 21-iki ostrománál szerzett súlyos sebesülésébe belehalt. A Hentzi-emlékmű ingerlő jelenléte - érthetően — folyamatosan a támadások célpontja volt. A kiegyezés után a nemzeti érzékenység immár a nagypolitika csarnokaiban is visszhangot verhetett. 1886-ban egy meggondolatlan koszorúzás 99