Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században 109. kép Ráby Mátyás saját kezű aláírása, 18. század vége (PML, V.302.e. No. 4) 110. kép A hagyomány által Ráby-ládaként emlegetettfém iratláda, 18. század vége (FEMÚZ, T 2015.11.1) óbudai uradalom monográfusa tehát az elit sokkal vagyonosabb volt a társadalom más csoportjaihoz képest. Ez a feltűnő jellegzetesség bárkinek szemet szúrhatott; Ráby pedig kihasználta a lehetőséget. A Kamara érdekeinek képviseletében lépett fel, és akár az ottani alkalmazása során is értesülhetett arról, hogy Szentendre kevesebbet fizet, mint amennyit az intézmény kisajtolhatna belőle. Felismerte a kedvező pillanatot: úgy tűnhetett, hogy az akciója állítólagos megbízója, II. József centralizáló politikájának részét képezi, hisz látszólag egybevágott a nemesi vármegyéknek mint az önkormányzatiság bástyáinak gyöngítésével. Ráby Mátyás fellépését megelőzően a helyi társadalomban valóban léteztek visszásságok, és az ügyben érdekcsoportok konfliktusai aktiválódtak. Ez a helyzet tíz évvel a megjelenése után sem változott, küzdelmük „továbbra is bénította a városi igazgatás munkáját”.137 A hosszúra nyúlt epizód társadalomtörténeti jelentősége abban áll, hogy felhívja a figyelmet a belső törésvonalakra, feszültségekre, és egyúttal arra, hogy a kereskedők és iparosok gazdag városának képzete nem általánosítható. Szentendre vezetésének az 1766-ban csatlakozott ízbég lakosaival támadt konfliktusaira és a szerb-magyar ellentétekre Ráby az érvelésében egyaránt hivatkozott. Tematizálódott a gazdag elit mellett a szegények jelenléte is, egy királyi biztos jelentése szerint a lakosság 7/8-át ők tették ki, és a fent idézett történészi értékelés így folytatódik: „a szegények itt voltak a legszegényebbek” az uradalomban, már a Zichy család birtoklása idején is.138 Az ügy következményei - a városi tanács lecserélése és új előírások foganatosítása139 — mellett a mezőváros számára mégis az volt a legfontosabb fejlemény, hogy Ráby Mátyás működésének hatására az 1773-as szerződés által kikötött előnyös összeg, a már említett 6.000 forint megemelkedhetett volna ugyan, de ezt a veszélyt végül sikerült elhárítani. Hosszú távon a „rab” Rábyt csak Jókai Mór regénye tehette emlékezetessé, s ha 1958-ban Szentendrén teret neveztek el róla, akkor az író által megteremtett regényhősnek köszönhető.140 A forradalmi Franciaországba távozó Rábynak mi sem lehetett kézenfekvőbb, mint hogy ott az elnyomott nép barátjaként, a neki menedéket nyújtó állam ideológiájának megfelelően állítsa be a franciákkal hadban álló Habsburgok Magyarországán elkövetett „jogtiprást”. A szentendrei eset az európai konfliktus propagandájának adalékává vált. A francia forradalmi kormányzat, majd a Napóleon elleni háborúban a mezőváros a korábbiból bevált formulához igazodott: támogatta az Habsburg uralkodót, és az ezt bizonyító dokumentumokat gondosan meg is őrizte,141 akárcsak a Ráby-féle kaland során keletkezett irományokat. Fs hányán gazdagodhattak meg úgy a „Bonaparte-háborúk idején”, mint Jakov Ignjatovic Örök vőlegény című regényének szereplője, a bőriparos-kereskedő, aki több kádra, illetve hordóra való „fekete bankót” gyűjt, és a megfelelő pillanatban „házat, földet, szőlőskertet” vesz belőle, sőt már vászonnal is kereskedik?142 137 Hajdú 1984: 352—358. A szentendrei helyzetre Ráby Mátyás megjelenése előtt: Dóka 1981: 69-70; Hajdú 1984: 28-40. 138 L. Gál 1988:151. 139 Dóka 1981: 76-77. 140 „A város tudomást szerzett a könyvről [ti. Hajdúéról], de az önérzetes lokálpatrióták továbbra is ragaszkodtak a névhez. [...] A szentendreiek Jókai nemes lelkű hősére, a bebörtönzött Rab Rábyra emlékeznek”. Pethőné Németh 1996: 210-211. A regény által gyakorolt hatást indirekt módon az is alátámasztja, hogy Grassalkovich Antalból nem lett hős, noha a Magyar Kamara érdekében lépett fel épp úgy, mint látszólag Ráby Mátyás. 141 Az 1795-1810 közötti köszönő levelekre, elismervényekre: PML, V.302.e, No. 69, No. 71, No. 72, No. 73, No. 76. Szentendrei naszádra a napóleoni háborúk idején: Szentkláray 1885: 292. 142 Ignjatovic 1972 [1878]: 9. 164
