Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Ábrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20 század fordulóján
szentendrei Gül Baba”,153 aki a magyar állameszmét elfogadva, mindig kormánypárti képviselőként - de fel soha nem szólalva -, csöndben, ám annál hatékonyabban szolgálta a kistérség érdekeit.154 Mint ahogyan azt majd a következőkben látni fogjuk, a fővárosi sajtó megvádolta a szerbeket többek között azzal, hogy kiközösítik, sőt üldözik a város magyar intelligenciáját. A szentendrei viszonyokat nem ismerő cikkszerző ellenében azonban az érintett magyar személyiségek helyreigazító nyilatkozatban tettek hitet a harmonikus magyar-szerb együttélés mellett: „Mi, akik évek óta Szent-Endrén lakunk, magyarok vagyunk, magunkat az intelligenciához tartozóknak tekintjük, szerb polgártársainkkal mindig a legjobb egyetértésben éltünk s élünk most is - azok részéről soha olyasmit nem tapasztaltunk, ami elkülönözködési vagy elkülönítési szándékra vagy irányzatra engedne következtetni, annál kevésbé tudunk olyasmiről, mintha valaki azért, mert magát magyarnak vallotta, üldöztetésnek lett volna kitéve.”155 Ide kívánkozik a Jávor egylet egyik rendezvényét követő beszélgetés, melynek során a helyi lap szerkesztője „meginterjúwolta [sic!] Ignyatovits János elnököt a meghívók magyar nyelven történő szövegezése ügyében”, mivel a kérdés az egyesület majdnem minden mulatsága után felvetődött. Az elnök a kérést ugyan problémásnak látta (ő nem zárkózik el, de „meg van győződve, hogy e jó szándéka nem talál kellő méltánylásra”), de ígéretet tett, hogy az iskola kapujára az értesítést ezután magyarul is ki fogják majd függeszteni.156 A szerb politikai túlsúly elleni harcok elülte után egy történelmi pillanatra ismét a közeledés szelleme látszott diadalmaskodni. A Szentendre című újság már 1912. februárjában azzal méltatta a „Dunaparti társaság” közösségszervező tevékenységét, hogy pártpolitika és felekezetieskedés kizárásával próbált társadalmi találkozóhelyet biztosítani.157 Majd egy 1914-es híradás azt emelte ki a Kaszinó újjáalakítását célzó összejövetel kapcsán, hogy az intelligencia tekintélyes létszámmal és nemzetiségi-vallási különbség nélkül képviseltette magát egy olyan szervezet létrehozásánál, melynek hivatása egymás értékeinek megismerése és megbecsülése volt. Persze ezen a ponton már tetten érhető a kényszerű társadalmi szolidaritás is, hiszen a bevallott cél „az intelligens osztály szupremáciájának fenntartása”, nyilvánvalóan a szocialista eszmék támadása ellenében.158 Abrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek Etnikai konfliktusok gerjesztése a századfordulón Amikor a 19-20. század fordulóján feljegyzett nyelvi feszültségről, etnikai érdekellentétekről és konkrét konfliktusokról olvasunk, két tényezőt tanácsos szem előtt tartanunk. Egyrészt, ha konfliktus-gerjesztésbe ütközünk, ezek a városban zajlott gyűlések, elhangzott beszédek és a helyi sajtóban megjelent cikkek érezhetően az országos hangütéshez igazodtak, a nagypolitika által sulykolt magyar állameszme jelszavait reprodukálták, s általában az annyit emlegetett dualizmus kori nemzetiségi politika hullámveréseinek tűnhetnek számunkra. Másrészt a nyelvi csatározások, az etnikai jelszavak bevetése leginkább a pozíciókért, a város vezetéséért folytatott éles küzdelemben felhasznált eszköze volt - ne felejtsük el, hogy a különböző nemzetiségi elemeket összefogni képes, mindenki által tisztelt Dumtsa Jenő 1903-ban lemondott, és az őt követő Maximovits István pedig már csak rendőrkapitányként lehetett eredményes, de polgármesterként igencsak konfliktusos személyiségnek bizonyult.159 A városvezetés működését kétségtelenül botrányok, pénzügyi és választási visszaélések kísérték - ami persze országos jelenségnek tekinthető és a kritikus hangú helyi lap sietett is „történelmi dimenzióba” ágyazni a korrupció gyakorlatát, figyelmeztetve a kortársakat arra, hogy Jókai Mór Rab Rábyykt milliók olvasták, sokan ismerik Nyáry Pál Pest megyei alispánnak az 1861-es vizsgálat utáni lesújtó véleményét, nem csoda tehát, hogy a városnak annyira rossz volt a híre.160 Az alakuló ellenzék dühösen támadta a polgármestert, a képviselőtestület döntéseit vagy éppen a felekezeti iskolák aránytalannak ítélt költségvetési támogatását 153 A pomázi szerb nagybirtokos és magyar országgyűlési képviselő ezzel a jelzővel („szentendrei Gül Baba”) szerepelt Mikszáth Kálmán Parlamenti képek: a kezdet című karcolatéban. Mikszáth Kálmán: Összes művei. III. Cikkek és karcolatok, (http://mek.oszk.hu/00900/00902/html/29.htm - utolsó letöltés: 2014. május 5.). Ürmös Lóránt ugyanakkor a pomázi jelzővel említi: Ürmös 2013. (A szerk. megjegyzése.) 154 О is azonosult a „kuruc üggyel”, neki köszönhető, hogy a (buda)kalászi aranylelet bekerült a Magyar Nemzeti Múzeumba. Bikar 2003: 97; Ürmös 2013:120-121. 155 (n.n.): Szentendrei állapotok. Magyar Szó, 1900. augusztus 7., 9. 156 (n.n.): A Jávor egylet mulatsága. Szentendre és vidéke hírlapja, 1904. február 14., 2. 157 (n.n.): Társasélet. Szentendre, 1912. február 11., 1-2. 158 Anonymus: A kaszinóról. Szentendre és vidéke, 1914. február 22., 1. 159 Halálakor az őt mindaddig támadó helyi lapban közölt tapintatos nekrológ legalábbis megjegyezte, hogy bizonyos érdekkörök befolyása alá került, s emiatt eszméit nem tudta megvalósítani, (n.n.): Maximovits István. Szentendre és vidéke, 1913. február 16., 1. 160 (n.n.): Pro domo II. Szentendre és vidéke hírlapja, 1905. július 23., 1. 122
