Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Elmúlás és nosztalgia: A szentendrei szerb emlékezet transzformációi riárka volt a szerb Aeneas. A lassú, folyamatos elmúlást már a 19. század közepén érzékletesen ábrázolta a (leginkább Szentendrén) szerb Jókaiként is emlegetett Jakov Ignjatovic (1822-1889). A Respektus Vásza (1875) című könyvének lapjain így emlékezett a patriarkális szentendrei szerb aranykorra: „Nemsokára már két évszázada annak, hogy a szerb nép Szerbiában megmozdult, hogy a török iga alól megszabaduljon. Csarnojevity pátriárka 37.000 családot vezetett ki Szerbiából, akikkel Magyarországon megtelepedett. A kivándorlók mindnyájan megőrizték ama hitüket, hogy fegyverükkel s a császári katonaság segítségével térnek majd vissza kedves hazájukba. Otthagyták Metohiát, Oszerbiát, a szerb korona ékkövét [...] a leggyönyörűbb szerb föld pusztán maradt [...] Magyarországon szerte-szétszórták őket. Színüketjavukat, s gazdagabbakat Szentendrére, Budára és környékére vetették. A pátriárka a szerbek ezreivel együtt, mint új Aeneas megalapította Szentendrét, de Trója elesett és a szerb Róma nem emelkedett fel. A pátriárka később elköltözött s a szerb Sionban, Karlócán telepedett le, de a szentendrei szorgalmas szerbek hamarosan házakat építettek, hét templomot, iskolákat emeltek, mind pompás vagyonnal, kiirtották a hegyi erdőket s helyükbe szőlőskerteket ültettek, melyekben a szalaxia, malvászia és nektár terem [...]. Virulni kezdett a kereskedelem. A szentendrei patríciusok nem lusták, jól ismerik őket a lipcsei és krakkói vásárokon; Pest a szentendrei piacon vásárol árut. [...] A szerbség egész Géniusza Szentendrére összpontosult. A szerb Szveti Andreja helyett mindig, s ma is Szent-Andrejának mondották a várost, szerbül is [...]. Hát csak legyen ’Szent-Andreja’,’Szent-Andrejci’. S újra csak: »Mi szentendreiek, híresek az egész világon!«11 [...] Akadtak itt jó kereskedők, híres katonák, értékes hivatalnokok, püspökök és excellenciák. [...] S micsoda nagyszerű emberek voltak még a többi társadalmi osztályban!”12 Az önéletrajzi elemekben gazdag regény egyik fő motívuma a lehetséges szerb polgárosodás volt. Ebben az összefüggésben kerülnek elénk a szorgalmas szentendrei polgár ősök: „Tudni kell, hogy a szentendreiek szívesen adták fiaikat szerzetesnek, hogy püspök válhassék belőlük, katonának, hogy generálisok lehessenek; ha ez nem ment, akkor ügyvédnek, kereskedőnek.”13 Ám Ignjatovic saját tapasztalataiból is tudta, hogy a 19. század derekára a szerb értelmiség számára már igencsak szűk lett Szentendre, nem úgy, mint Pest, Buda, Újvidék vagy Karlóca. „Kicsiny város Szentendre - kicsiny a bírósága is, járásbírósága. A helybeli ügyvédek gyöngék voltak, keveset tudtak, rossz stiliszták - egykori elkényeztetett szentendrei gyerekek.”14 A Respektus Vásza egyik hőse, a tehetséges jurátus, Ognyán Jósza, aki sikertelenül pályázott Szentendrén vicenótáriusi állást, „megesküdött, hogy soha többé nem lép szülővárosa földjére” és el is hagyta azt.15 Nem mellesleg a város idővel nem csupán fiktív hősének, hanem a szerzőnek is szűk lett. 1848 után egyre kevésbé Szentendre és Pest-Buda, inkább Újvidék lett a szerb nemzeti művelődés központja. Az államiságot nélkülöző, ám a nemzeti „újjászületést” a magyaroktól átvevő, elsajátító szerb nemzeti értelmiség centruma fokozatosan vándorolt el Szentendréről délre. Előbb Pest- Budára, majd Újvidékre (az 1826-ban alapított Matica Srpska irodalmi és könyvkiadó társaság például az 1851-től kezdődő hosszas előkészületek után 1864-ben települt át Újvidékre) és Karlócára (az érsekség központjába, a „szerb Sionba”), Illetve a vajdasági Zomborba - a korábbi Czoborszentmihályba (a mai Somborba) - ahová az 1812-ben létrehozott szentendrei szerb tanítóképző161815-ben költözött. 53. kép Szerb nyelvű imakönyv, 1853 (FEMÚZ, N86.150.1) 11 Másutt: „Mi szentendreiek világ dicsősége!”. Ignjatovic 1973: S. 12 Ignjatovic 1948 [1875]: 2-3. 13 Ignjatovic 1948 [1875]: 10. 14 Ignjatovic 1973: 368. 15 Ignjatovic 1948 [1875]: 23. 16 A szerb egyházi tanítóképző (preparandia) a Blagovesztenszka görögkeleti templom mellett, az 1797-ben felépült, szerb ortodox iskolában működött, ott ahol alapítását követően 2010-ig a Ferenczy Múzeum volt (a szerk. megjegyzése). 91
