Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Villa Sancti Andreae: a középkori múlt
Darkó Jenő - Erdősi Péter: Villa Sancti Andreae megnevezése. Az oklevelek következetesen a falu jelentésű villa kifejezést használják.61 Ez a szóhasználat 1009 körül - amikor státus és elnevezés tekintetében még kevéssé változatos a magyar településállomány - nem annyira sokatmondó, mint amilyen kifejező a városokat jelölő civitas és a mind inkább mezővárosokra használt oppidum fogalom megjelenését követően. Szentendre státusa, jellege egy falué, még az után is, hogy az országban megindul a városi és mezővárosi fejlődés. A falu adott tehát keretet azoknak az életeknek, amelyek megismeréséhez nem állnak rendelkezésre források. Csak feltevésekkel próbálkozhatunk, a 11-13. századi egyházi birtokok általános vonásainak felidézésével: a szolgáltatás típusa szerint csoportosították, szervezték az egyes birtokok népeit.62 Szentendre esetében ilyen központi tevékenység nem ismert, de az udvarház ellátása meghatározó feladat lehetett. A lakosságot az egyház „famíliáj ának” részét képező, vagyis a püspöki birtokhoz személyükben is kötött - azaz nem jobbágyállapotú - földművelők, kisebb részben kézművesek alkothatták, akik az egyházi tizedet a plébánia tagjaiként is a püspökségnek fizették a főesperességen keresztül. Soraikból az udvarház személyzetének vezetői emelkedhettek ki, tevékenységük az épület köré összpontosulhatott, és ők irányíthatták a gazdálkodást. A megélhetés és a tized forrását főként a földművelés adhatta, ebben szerepet kaphatott a szőlőművelés. Folyóparti település esetében természetes adottságnak látszik a halászat: igaz, itt nincs nyoma halászóhelynek, mint Vácnál, de amikor a dunai halászat vámját II. Géza 1148-ban a budai egyháznak adja, a Szentendrei-sziget és a Csepel-sziget között jelöli ki annak illetékességét.63 A 14—15. századból — amikor a falu már a királyok birtoka - az erdő használatára, fa kitermelésére vannak adataink. Talán az Árpád-kor századaiban sem hiányoztak ezek a tevékenységek, bár a püspöki falu jogi értelemben nem tartozott a királyok pilisi erdeihez.64 A veszprémi egyház által beszedett tized becsült összege 1318-ban hat márka, és a tényleges érték az 1330-as években három márka volt.65 A források súlyosan hallgatnak arról, hogy mi történt a szentendrei lakosokkal 1241-1242-ben, amikor a tatárjárás, a mongol katonai invázió a Magyar Királyságra zúdult. A támadók katasztrofális pusztulást okoztak a közelben mindenütt, Pesten, Óbudán, Visegrádon, Esztergomban.66 Amikor a félelmetes sereg átkelt a Duna jegén, és Óbuda elpusztítása után észak felé fordult, a szentendreiek talán a Pilis erdőibe menekülhettek; csakhogy télen nehéz megbújni bárhol. A tatárjárás utáni újrakezdést mutatja a főesperes említése 1267-ben és a plébániatemplomnak a 13. század második felére tehető építési szakasza.67 Fél évszázaddal a tatárjárás után, 1295-ban kelt az az oklevél, amely végre fényt vet a lakosság életkörülményeire. Mindenekelőtt gazdasági értelemben. A pilisi ciszterci apát a Szentendre falubelieknek 136. kép A Rákóczi út 13. számú háznál folyó ásatás során előkerültfehér mészkőfej töredék, 13. század (FEMÚZ, 80.60.1) 61 Emellett megjelenik a possessio kifejezés is (a veszprémi egyház, majd a király birtokának jelöléseként). A falvak villa és possessio megnevezésére: Szabó 1.1971: 36—54. A középkori falvakra átfogóan: Szabó 1.1969, Szabó 1.1971. A 13. századi falvakra: Szűcs 1993:155-222; Engel—Kristó— Kubinyi 1998: 35-36. A középkori városfejlődés terminológiai vetületére: Ladányi 1980: 460,462,464,471-475. A 13. században a villa kettős jelentésű, jelenthet falut, de a szabad jelentésű libera jelzővel vagy anélkül a korai városra is használják a civitas kifejezés mellett, és ez a kettősség még a 15. században is fennáll. Szentendre esetében a villa elnevezéshez sohasem járult a libera jelző és a 15. században elterjedő oppidum terminussal sem illették az oklevelek. A mezővárosokra: Bácskai 2007; Engel-Kristó-Kubinyi 1998: 36-37. 62 Az egyházi birtokok népének jogállására: Bolla 1998: 144-149,151-161,187-200. 63 II. Géza oklevele (1148), melyben a dunai halászat vámja a budai egyházé a Szentendrei-szigettől a Csepel-szigetig (Györffy 1973: 271). Lásd továbbá a Szentendre cseréjéről szóló oklevélben a Vácnál említett halászóhelyet. Vizafogóhely 1528-ban Vác és Buda között: Takáts 1900b. 64 A pilisi erdőuradalomra és -ispánságra, Pilis vármegye előzményére: Zsoldos 2001: 40-42; Szabó P. 2014. 65 A 12. század végén (1184—1188) két márka volt annak az egyháznak a jövedelme, amit János veszprémi püspök a veszprémi káptalannak átadott. Ez esedeg a szentendreivel azonosítható, „ecclesiam Sancti Andree duarum marcamm” (MNL OL, DF 200604; Fejér CD IX/7. 635-636; VO 31—32,8. sz.), de az azonosítás kapcsán Györffy György fenntartását jelezte (Györfíy 1998: 696,697). 1332—1337 kapcsán: „Item Paulus de Sancto Andrea iuratus [de credulitate, extimavit] suum beneficium ad tres marcas, [et est Budensis archidyaconatus et] Vesprimiensis episcopatus, solvit decimam.” Mon. Vat. 1.183.1318—1320 kapcsán: „[...] valet ultra VI marchas.”Mon. Rom. Vespr. II. 39. ,Az 1318—1320-ban üresedésben levő főesperes[ség] jövedelmét 6 márkára becsülték, míg 1332-ben a budai főesperes jövedelme 3 márkát tett ki, s tizedét fizette a pápának”. Györffy 1998: 697; Tari 2000:124. 66 Pest, Óbuda, Esztergom megtámadására: Györfíy 1973:287—288. Az Esztergom ellen vonuló Batu kán Óbudán szállt meg, a prépostsági templom és bizonyára a város romossá vált (Altmann 1996: 94). Visegrádra nézve: „[...] a tatárjárás 1242-ben végérvényesen elpusztította a települést, a várral, a templomokkal és a Szt. András-monostorral.” Búzás 1996:118. 67 MNL OL, DF 200022. Regeszta: Bártfai 1938:12 (55. sz.); Bakács 1982: 53 (101. sz.). 208
