Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Telepen kívüliek a harmincas években
taival akkoriban még nem voltam tisztában. Fantasztikus városaimat inkább a képzelőerő szülte. Megéreztem valamiképp a sötét idők eljövetelét, s képeimben mintegy a felsőbbrendű erőktől támogatva ítélkeztem a rossz fölött. A ciklus egyik főműve a Felsőbbrendű erők ítélkezése a Fényvárosban címet viseli. [...] Nehéz körülmények között, mégis nyugodtan, szinte önfeledten dolgoztam [Szentendrén], Megismerkedtem Starzsinszky Lászlóval, a város volt polgármesterével, aki hivatala idejében lelkes támogatója volt a művésztelep megalapításának. Közeli barátságba kerültem Paizs Goebel Jenővel, Vajda Lajossal, Ámos Imrével és feleségével Anna Margittal. Vajda gyakran jött el hozzám, és sokat beszélgettünk az ő műteremnek még a legjobb akarattal sem nevezhető padlásán. Vitáztunk is hármasban Paizs Goebel Jenővel, ezek gyakran veszekedéssé fajultak, de azért mindig jó barátok maradtunk. így voltam Perlrott Csaba Vilmossal is. Czóbelékkel is összejártunk; akkor már sok festő dolgozott Szentendrén. A mai mozi mögött egy rozoga ház emeletén Somióné”15 házi kosztot adott a festőknek. Itt ismerkedtem meg Szántó Piroskával, Kornissal, Barcsayval, Kmettyvel, Lehel Máriával513 514 és Lehel Ferenccel.”515 A pismányi vályog „műtermet” hívatlan lakói miatt Bolmányi nem sokáig tűrhette, leköltözött a városba az Istenhegyre, a mai Szamárhegyre, ahogy ő jellemezte: ”a mesebeli külsejű, törpetermetű Pabasütz516 317 318 319 320 321 322 323 324 * * nénihez”, akinek a házából szép kilátás nyílt a Dunára. Itt folytatta és fejezte be a Tamás Galériában 1936-ban bemutatott Fényváros ciklusát. „E ciklus képi megfogalmazásához a szentendrei táj látványa adta az ihletet. De ennek nincs különösebb jelentősége, mert nem volt szándékomban a közvetlen látványt egy az egyben, netán elvonatkoztatva leképezni. Sokkal inkább [...] egyfajta küldetéses, látomásos állapotban valamiféle közösségi életeszményt akartam sugallni. Tehát akkor is a mondanivaló volt az elsődleges a számomra - ezt mindig is etikai kérdésnek tartottam. [...] Amikor a Fényvárost festettem, korán reggel kezdtem dolgozni, sokszor egész nap nem is ettem. Űzött-hajtott valami: számomra is érthetetlen transzban dolgoztam. A legmélyebb valóságban fogant látomásaim, baljóslatú megérzéseim, gondo513 „Somló néni kifőzdéje” a Bogdányi utcát és a Duna-korzót összekötő Bercsényi utcában volt. 514 Lehel Mária, festő, Lehel Ferenc felesége (Budapest, 1889 - Peveragno, 1973) 515 Csapó György: Közelképek. Beszélgetések. Budapest, 1983. 40. p. 516 Helyesen: Pabesitz lataim telítődtek a formai eszményképeimmel. [...] A kezemet már nem a technikai fölkészültségem irányította, hanem a szellemi átélés. Boldognak éreztem magamat, mert rátaláltam a festészet lényegére, legalábbis arra, amit én annak tartok.”51 Szentendre, az egyetlen oázis „Szentendrén egy pillanat alatt összeállt a fiatalok bandája Vajda Lajos és Korniss Dezső körül. Bálint Endre, Vajda Júlia518, Szín György, Fehér József19, Bán Béla520, Cserepes István521, Juhász Pál522, Berda Ernő523 és Krikovszki Gizi524, Törzs Éva, időnként Ámos Imre és Anna Margit is feltűnt. Együtt festettünk, együtt énekeltünk, és főleg egy ütt fedeztük fel Szentendrét, minden részletét élveztük, minden furcsa kis utcát, lépcsős átjárót, régi kapuformát [...] egy csapatban kóboroltunk, mint egy csoport jókedvű kölyökkutya, néha, igaz, ugatva és harapósán.”525 Ennek a bohém és lelkes, fiatal csapatnak az egyik meghatározó tagja, Korniss Dezső 1934-ben, huszonhat évesen Szentendrét választotta művészi törekvései megvalósításához. A városkát már korábbról is ismerte barátján, Vajda Lajoson keresztül, aki kisebb nagyobb megszakításokkal egy évtizede lakott már itt. De a környék sem volt ismeretlen számára. A húszas évek második felében Vas István és első felesége, Nagy Etel, vagy ahogy ők hívták, Éti, Zelk Zoltán526 és más barátok társaságában gyakran tettek evezős és gyalogtúrákat a Dunakanyarba, a Börzsöny apró falvaiba. Vas István a Nehéz szerelem című önéletrajzi regényében emelte a szépirodalom rangjára ezeket a fiatalkori közös programokat, akárcsak Korniss Dezsővel való megismerkedésének történetét. „A KÚT kiállításán jártam a Nemzeti Szalon termeiben, olyan képeket kerestem, amelyeken legalább némi nyomát fölfedezem a legújabb irányzatoknak, s végül az utolsó teremben megálltam egy eldugott kép előtt. Különös, átszellemült lányarckép volt, erősen stilizált formájú, mégis hitelesen egyedi jellemábrázolás, mélybarna tónusokban, és 317 Menyhárt László: Fényes rapszódiák. Beszélgetés Bolmányi Ferenccel. Művészet, 1985/5. 22. p. 318 Vajda Júlia, festő (Trencsén, 1913 - Budapest, 1982) 319 Fehér József, festő (? - ?) 320 Bán Béla, festő (Budapest, 1909 - Tel Aviv, 1972) 321 Cserepes István, festő (Budapest, 1901 - Budapest, 1944) 322 Juhász Pál, festő (Budapest, 1913 - ?, 1942) 323 Berda Ernő, festő (Budapest, 1914 - Budapest, 1961) 324 Krikovszky Gizi, rajztanár, illusztrátor (? - ?) 323 Szántó Piroska: Bálám szamara. Bp. 1982.147. p. 526 Zelk Zoltán, költő, prózaíró (Érmihályfalva, 1906 - Budapest, 1981) 108 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
