Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Boromisza Tibor felfedezi Szentendrét

Boromisza Tibor: Szentendre látképe Pismányból, é. n. (1923-25)

Olaj, vászon, 68 x87 cm I Magántulajdon

Lent a völgy csupa szépség, csupa szín, fényesség [...] festőnek való hely. Itt építik szorgalmas munkáskezek Boromisza Tibor pompás kis villáját. A művész gyönyörűséggel nézi a munka haladását s olyan munkahelyet remél, amelyben maradéktalanul fogja kitermelni önmagából művészetét.”301

A cikkíró által megfogalmazott reményteljes jövőkép azonban megrekedt a képzelet szintjén. Boromisza Tibor második házassága 1927 nyarán hirtelen megszakadt, s az egy évvel korábban még nagy tervekkel belakott házát elhagyni kényszerült. A bizalmas barátot, Kárpáti Aurélt levélben tájékoztatta a történtekről:

„[...] összeomlott körülöttem egy hat év alatt épített jövendő s a csalódás keserű szájíze még megrontja napjaimat, de lelkem s akaratom már kint vannak a szabad levegőn - a romok alatt csupán emlékezésem maradt.

Nem beszéltem veled régen - úgyszólván senkivel - mert sok volt a magamba fojtandó, s nem szeretek magyarázkodni. Most peregnek le az utolsó társadalmi formák. Úr tudtam maradni mindenben, s csak engem sújt anyagilag, érzésben is minden... S ez így van jól. Még pár hónapig visszamegyek Szentendrére, befejezendő megkezdett

301 Sándor Dezső: Mit látott Boromisza Tibor Érsekújváron? Látogatás a művész szentendrei otthonában. Érsekújvár és Vidéke, 1926. június 6.

dolgaim. Készülök egy kollekcióval a Szalonban302 kiállítani. [...] Igen sok dolgom van, s hiszem, abban, amit a munkáimban magam elé tűztem jelentős eredményekkel számolhatok majd be. A kontempláció nekem hatalmas energiaforrás s tettekben robban ki. Tervem egy kisebb műterembérlet itt Budán, ahol lehorgonyzók, s betyárbútoraim lerakhatom. A kiállítás után pedig a világ négy tája felé tekintek. Nagy fájdalmon esek át, nagy lesz a felszabadulásom!”303

A harmincas években, amikor Boromisza már nem lakott Szentendrén, több olyan írása jelent meg a Függetlenség című lapban, amelyek arról árulkodnak, hogy gyakran visszalátogatott itteni ismerőseihez, mindenekelőtt atyai barátjához, Vevér Oszkárhoz.

A második világháború és a Keszthelyen eltöltött évek után sorsa másodszor is Szentendrére vezérelte Boromisza Tibort. A hetvenhárom éves, agyvérzésen átesett, öt kiskorú gyereket nevelő művész megélhetési gondok szorításában, családja szűk körébe húzódott vissza Duna-parti lakásukban. Egy-két kivételtől eltekintve304 a város akkori festői nem sok érdeklődést tanúsítottak iránta.

302 A tervezett kiállításra 1928-ban került sor a Nemzeti Szalonban.

303 Boromisza Tibor levele Kárpáti Aurélhoz. 1927. július 11. OSZK Kézirattár. Fond 26.

304 A három kivételt Apáti Abkarovics Béla, Szánthó Imre és Pirk János jelentette.

BOROMISZA TIBOR FELFEDEZI SZENTENDRÉT 59