Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Új táncrend régi-új lépésekkel
Lyka Károly és Barcsay Jenő, é. n. Archív fotó I Barcsay hagyaték Ismét ott álltam kapuja előtt. Azon a délutánon éppen egyedül volt. Becsöngettem, lassan jött kaput nyitni. - Zavarom? - kérdeztem. - Jókor jött, éppen befejeztem a munkámat. Ma egész nap dolgoztam - mondta büszkélkedve. - Látom, jól van. - Igen, itthon nincs is semmi baj, nem vagyok bizonytalan a járásban. - Kint a teraszon mosta ecsetjeit, kiegyensúlyozottnak látszott, dolgos napot tudhatott maga mögött. Akkor mesélte, hogy az ötvenes években, amikor eltiltották a tanítástól is, megbízást nem kapott, kényszerűségből kezdte el rajzolni anatómiakönyvét. - A kollégák közül hányán kinevettek, gúnyoltak - egy pillanatra abbahagyta az ecsetek mosását -, kinevettek, gúnyoltak - ismételte meg szinte önmagának. - Csak egyvalaki volt mellettem - emelte magasba mutatóujját -, Kántor Misa. Ö biztatott, hogy amit csinálok jó, és ne hagyjam abba. - Néhány másodpercig elhallgatott, elgondolkozva maga elé nézett. Aztán szépen, akkurátusán sorba rakta ecsetjeit száradni. Vette kalapját, botját, elindult a művésztelepre, barátjához, Kántor Andorhoz. Az utcára kilépve, mint egy gyerek mondta magának, - előbb a bot, aztán a lépés, előbb a bot, aztán a lépés - Egy ideig nem is volt semmi baj, Aztán lépést tévesztett, bizonytalanná vált, de addigra már az utca közepén járt. - Vigyázzon - szóltam rá -, jön egy taxi. Botjával dühösen hadonászott. A taxis valószínűleg ismerte, mert óvatosan kikerülte. De addigra már dühös volt az egész világra, rám is. - Ne törődjön velem, ne szóljon hozzám - mondta mérgesen. Nem szóltam, némán mentem mellette, de figyeltem. Rendezni tudta lépteit, mire leértünk a művésztelep kapujába, megenyhült. - Látja, milyen gond lejönnöm a megszokott régi utcán. Bihari József ,4, a Pest Megyei Múzeumok igazgatója, Barcsay nagy tisztelője, emlékkönyvvel lepte meg a mestert 87. születésnapjára. Barátai, tanítványai, tisztelői köszöntötték. A szép kivitelű, számozott példányú könyvet Balogh László 55 tervezte, ünnepélyes keretek között adták át a mesternek a Barcsay-gyűjtemény tágas udvarán. Szentágothai János 56 professzor meleg szavakkal köszöntötte. Sok volt a virág az Andrássy úti lakásban is. Fáradtnak látszott. Erzsikével beszélgettünk, ő hallgatagon ült karosszékében. - Nézted tegnap este a televíziót? Láttad a Sütő Andrásról ” készült filmet? - kérdezte Erzsiké. - Igen. - Mi Jenővel sírtunk, hidd el - mondta Erzsiké - sírtunk. - Barcsay bólintott. - Én is kántortanítónak készültem, mint Sütő - szólalt meg, és Pusztakamarás oly közel van Katonához 5S- tette hozzá eltűnődve. - Én is a Nagyenyedi Kollégiumba jártam mint kisdiák. Szerette Lyka Károlyt,9, nagyra becsülte, az volt a kívánsága, ha meghal, őmellette pihenhessen. Megadatott neki. 1988 áprilisában kísértük utolsó útjára. Hosszú évtizedek után először neki engedélyezték az egyházi temetést. Ott, a Fiumei úti temetőben alussza örök álmát Lyka Károly, Ferenczy Béni, Csontváry 611 és a többi művész kolléga társaságában.”* 755 756 757 758 * 760 761 7, i Bihari József, tanár, múzeumigazgató (Tápiógyörgye, 1933 - ) 755 Balogh László, festő (Szentendre, 1930 - ) 756 Szentágothai János, orvos, agykutató (Budapest, 1912 - Budapest, 1994) 757 Sütő András, író (Pusztakamarás, 1927 - Budapest, 2006) 758 Katona: Barcsayjenő szülőfaluja az erdélyi Mezőségen 75í> Lyka Károly, művészettörténész (Pest, 1869 - Budapest, 1965) 760 Csontváry Kosztka Tivadar 761 Molnár Edit: Barcsayjenő. Magyar Szemle, Új évfolyam. 3. szám. 1999. június. Ezúton is megköszönöm Kónya Mártának és Kónya Ferencnek, hogy a fenti írást figyelmembe ajánlották. 170 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
