Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)
I. Nemzetiségek Pest megyében
I. NEMZETISÉGEK PEST MEGYÉBEN Pest megye (amely 1950-ig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye része volt) mindmáig soknemzetiségű: területén - elsősorban a szentendrei és a pilisvörösvári járásban - magyarok, németek, szerbek, dalmátok, rácok, szlovákok laktak együtt többnemzetiségű, illetve többségi településeken. Ugyanakkor 1900-ban tizennégy német, két szlovák és egy szerb falu volt egynemzetiségű. További tizenöt faluban német, tizennyolc faluban szlovák többség mellett élt a magyarság.1 A megye többnemzetiségű része elsősorban a Pilis vidéke volt: Szentendre, Budakalász, Csobánka és Pomáz, ahol magyarok, németek, szlovákok, szerbek, illetve dalmátok éltek egymás mellett. Ezen felül hasonlóan kevert lakosságú volt a Csepel-sziget körzete: Szigetcsépen magyarok, németek és szerbek, Tökölön és Érden magyarok, németek és illírek laktak. Magyarok, németek és szlovákok pedig Piliscsabán, Perbálon, illetve Csömörön és Ikladon voltak együtt nagyobb számarányban. A sokszínűség a 20. század közepéig jellemezte a megye etnikai arculatát, addig élő volt a nemzetiségi kultúra, a nyelvhasználat. A nemzetiségi településeken a gyermekek csak az óvodában, illetve az iskolában kezdték tanulni a magyart. Az együttélők megértették egymást, ismerték egymás szokásait, tiszteletben tartották ünnepeiket. Bár 1920 után a szerbek közül sokan telepedtek át optálással Jugoszláviába, a nemzetiségek jelenléte egészen az 1940-es évekig meghatározó volt. Csak a számarányuk változott, a településeken belül a magyar (magyarországi, erdélyi és felvidéki) lakosság beköltözésével csökkent. A nemzetiségek számának radikális visszaesését eredményezte 1946-ban a német lakosság többségének kitelepítése Németországba, majd a szlovák-magyar lakosságcsere 1946-1948-ban. Az átélt traumák következtében a különféle nemzetiségű emberek - különösen a németek - nem merték nyíltan vállalni hovatartozásukat. Ez pedig felgyorsította a nyelvváltást, a viselet elhagyását. Az etnikumok nyelve, szokásai visszaszorultak a szűkebb közösség, a család körébe. Az 1960-as és az 1970-es években a nemzetiségi kultúra a zene, a tánc, a színpadi folklór formájában maradt jelen. Ez éltette tovább kultúrájuk bizonyos elemeit. A folklórizmus teremtette meg például a délszláv zene és tánc kultuszát, mely azonban magukban a szerb közösségekben negatív hatást váltott ki, módosította saját kultúrájukhoz való viszonyulásukat, az idősebb generációt zárkózottabbá tette.2 Ezt a korszakot mutatta be a „Több nyelven, egy akarattal..." Népi és nemzetiségi kultúra a Kádár-korszakban címmel Vácott 2011-ben megrendezett kiállítás, és elemezte a hozzá kapcsolódó kiadvány két tanulmánya.3 A rendszerváltást követő intézkedések (a civil szervezetek, a nemzetiségi önkormányzatok megalakulása, a nemzetiségi törvény) nyomán pozitív folyamatok indultak el.4 A legfrissebb népszámlálási adatok már ennek az eredményét tükrözik. 2000-2010 között kétszeresére - a németek esetében két és félszeresére - nőtt a nemzetiségüket vállalók száma.5 Ennek nyomán A megtalált hagyomány címmel a szentendrei Ferenczy Múzeumban 2013 tavaszán rendezett kiállítás már a nemzetiségi kultúra megtartására irányuló 21. századi törekvéseket mutatta be. A nemzetiségi önkormányzatok megalakulása új lehetőséget teremtett, a civil szervezetek szaporodása új igényt jelentett és lendületet adott a különféle nemzetiségeknek kultúrájuk megismeréséhez és megismertetéséhez, hagyományaik újjáélesztéséhez. Ez a szándék a német közösségekben nyilvánul meg a legerősebben, illetve még a Pest környéki szlovákok körében tapasztalható a leginkább. Az etnikai összetartozás kifejeződésének alkotó elemei, a népnyelv, a szocializációval öröklött kultúra napjainkra jórészt „felolvadtak". A 21. században a nemzetiségek identitásuk erősítésére elsősorban a ha1 Kocsis 2005:11. 2 Bajovics é.n. [2013]. 3 Csukovits (szerk.) 2011. 4 1989. évi II. törvény - az egyesülési jogról; 1990. évi LXV. törvény - a helyi önkormányzatokról; 1993. évi LXXVII. törvény - a „nemzetiségi törvény". 5 Pest megyében 1990-ben 3461, 2001-ben 10319, 2011-ben 24994 fő vallotta magát német nemzetiségűnek, ugyanakkor csak 3891 fő német anyanyelvűnek. A szerbek létszáma ugyanezen években 784, 884, 1376 fő, esetükben azonban számításba kell vermünk a volt Jugoszlávia területéről áttelepült lakosokat is. Horvát (köztük rác és dalmát) az adott években 97, 344, 854 fő volt. A szlovák nemzetiségűek aránya az adott időszakban szintén közel a kétszeresére nőtt, 1947, 3472, illetve 6051 fő volt. Népszámlálás 2011. 7
