Bodonyi Emőke (szerk.): Alapító Nyolcak. A Szentendrei Művésztelep születése - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 2. (Szentendre, 2013)
Az Alapítók egy kicsit másképpen
AZ ALAPÍTÓK EGY KICSIT MÁSKÉPPEN A Szentendrei Művésztelep első éveit az alkotómunka mellett élénk társasági élet jellemezte, és velejárójaként a művészek gyakran rendeztek saját tervezésű jelmezekkel és díszletekkel kiegészített parodizált színielőadásokat, jelmezbálokat. Emellett más formában is megmutatkoztak a kolónia humorral átszőtt hétköznapjai. A művésztelep egyik nagy karikatúra készítője Jeges Ernő volt, akinek már a gyermekkorából fennmaradtak ilyen jellegű rajzai. 1928-ban a Szentendrei Művésztelep harmadik, Városházán megrendezett kiállításán Jeges szinte kizárólag festőtársairól készített karikatúrarajzokat állított ki. Ebből a sorozatból a szentendrei Ferenczy Múzeum tizenkét lapból álló kollekciót őriz, amelyből most négy kerül bemutatásra. Jeges Ernő portrékarikatúrái mellett Onódi Béla írásos visszaemlékezése nyújt szellemes jellemábrázolásokat a művésztelepen alkotókról. JEGES ERNŐ: Karikatúra (Rozgonyi László) I Caricature (László Rozgonyi), 1928 akvarell, kréta, papír I water-colour, chalk, paper, 260 x 190 mm (Kat. sz. 28.) Onódi Béla így emlékezett vissza Rozgonyi Lászlóra: „elegáns, pakombartos megjelenése század eleji regényhősre emlékeztetett. Szép ember lévén bolondultak érte a nők, de ő ennek ellenére elég visszahúzódó természet volt [...] vitákban nem vett részt [...]. Finom, szemlélődő egyéniségét kétkedések nem kavarták fel. Mindenkivel békességben akart élni, és élt is." Rozgonyi a művésztelep alapítói között a legmagasabb növésű volt, ezért, ha társaival beszélgetni akart, lefelé kellett néznie. Ezt a fejtartást ragadta meg a karikatúrarajz, ahogyan a nyugodt, békés tekintet is a modell alaptermészetére utal. JEGES ERNŐ: Karikatúra (Heintz Henrik) I Caricature (Henrik Heintz), 1928 akvarell, kréta, papír I water-colour, chalk, paper, 280 x 220 mm (Kat. sz. 29.) Onódi Béla leírása alapján a kövérkés Heintz „igen jó koponya volt, jó teoretikus", és segítőkész embernek ismerték. Remekül rajzolt, erős kompozíciós készsége megmutatkozott a munkáiban. A portrékarikatúra az álmatag, mégis éber tekintettel, a kidülledő szemekkel és a vékony pisze orral nemcsak az arc jellegzetes részleteit adja vissza, hanem egyúttal a folytonosan magába mélyedő, de a környezetére is reagáló karakterű emberre utal. 35
