Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

I. SALGÓTARJÁN - TÁJ ÉS KÖRNYEZET - Állatvilága - A város természeti környezete, természeti értékei

Iötte található különálló kis vulkáni csúcsokkal, gerincekkel a harmadik kitörési centrumot képezte. A vulkáni működés itt is törmelékszórással kezdődött, a keletkezett bazalttufa rétegnek azonban csak kisebb maradványai maradtak meg az északkeleti lejtőjén, a Kotai-hegyen /495 m/. A törmelékszórásokat követő lávafolyások nagytömegűek voltak, melynek eredménye lett a kiterjedt bazalttakaró. Az erózió évmilliók alatt lepusztította a vulkáni képződményeket. A somlyóhegyi bazaltvulkanizmus megismeréséhez a csúcs alatti barnakőszénbányák feltárásai nagy mértékben hozzájárultak. A Teréztárók bányászata /1910-1930/ kapcsolódott a területhez, de a rejtély megfejtéséhez Somlyótól ÉK-re fekvő "inászói szénbányák" járultak hozzá a bányatérképek adataival. Itt a bánya szintjében a térképek 200x400 méteres elliptikus bazaltszigetet jelölnek, amelyben kereshető a nagy Somlyó-kráter. Jelentékeny, szálban álló bazalttömeg található a Somlyó-hegy és Kis-Somlyó csúcsai közötti gerincen: a Fányakő /536 ml bazalttömege, valamint a déli lejtőn, Kazár fölötti Kerek-erdő /447 ml lapos csúcsán. Ez alatt volt a kazári Flóris-tárő. A Salgótarján környéki bazaltterület legdélibb áttörését Zagyvapálfalván, a Füleki-völgyben találjuk meg. A bazaltláva itt a 367 m magas, üledékes gerinc oldalát törte át. A bazaltvulkanizmus a Karancs hegységben alig jutott kifejlődésre, mert annak főtömegei keletebbre eső területeken törtek elő. A várostól nyugatra terül el a Karancs nevű kistáj, mely nem egységes arculatú. Egyrészt oligocén homokkövekből és miocén slirekből felépülő, völgyekkel tagolt, erodált dombvidék, másrészt ebből viszonylag meredeken kiemelkedő Karancs hegycsoport alkotja. A Karancs hegység /729 ml a "Palóc Olimposz" a város nyugati-északnyugati szélén emelkedik. "Mint hajdan a görög az ő fellegekbe burkolt, hókoronázta Olymposára, ilyesféle kegye-