K. Peák Ildikó - Shah Gabriella: Mihályfi-gyűjtemény - Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján (Salgótarján, 2014)
Egy gyűjtő portréja (Mihályfi Ernőről)
proletárköltőként aposztrofált, egyébként a 20. századi magyar próza legzseniálisabb képviselőjéhez hasonlóan - Derkovits nevét szinte említeni sem volt szabad. „Hűség", így fogalmazott erről a későbbiekben Mihályfi Ernő, hűség a baráthoz, akit számtalan formában segített és támogatott. A segítőkész barátság - természetesen - nem volt mentes némi elfogultságtól. Der- kovitsról már a kor- és pályatársak is úgy emlékeztek meg, mint „nehéz" emberről, aki nem szívesen hagyta, hogy segítsenek rajta, büszkesége pedig meglehetősen zárkózott, zord természettel párosult. Lyka Károly Festészeti életünk a két világháború között című kötetében is úgy ír Derkovits- ról, mint olyan alkotóról, aki „Budapesten letelepedve keveset törődött az idevaló festőkkel, kissé érdes érintkezési módja ebből a sorból alig szerezhetett neki barátokat, gyanakvó természete sem volt erre alkalmas, gyakori betegsége örömtelenné tette életét. Gyűlölte a pénzes embereket any- nyira, hogy okot adott egy mendemondának, hogy egy ideig elijesztő árakkal akarta meggátolni, hogy képei tőkés emberek birtokába kerüljenek. Ez természetesen nem sikerült, gyűjtőink keresték és szívesen vásárolták szép alkotásait."8 Ugyanakkor itt kell polemizálnunk Szíj Rezsőnek a Vasi Szemlében 2000-ben, a Derkovits-legen- da címmel megjelent írásával, melyben a szerző - nem egészen tisztázott okokból és indíttatásból fakadóan is több ízben „csúsztatva" - igen keményen fogalmaz Derkovits sorsával kapcsolatban, melyet tulajdonképpen nagyon is durván „éhen- halási blöffként" aposztrofál, feltételezve, hogy a művész egyes alkotásainak eladása 8 LYKA, 69. o. révén jelentős pénzösszegekhez is juthatott. Szíj Rezső egyébként a Derkovitsról kialakított „hamis kép" kialakulása miatt Bálint Györgyöt, illetve Mihályfi Ernőt kárhoztatja, hiszen mindketten az alkotó barátai és munkásságának tisztelői voltak.9 Nemcsak Derkovits Gyulának volt azonban támogatója és őszinte barátja, de több alkotó is tőle kapta az első, tehetségéhez méltó ígéretes sorokat, ahogy azt már a korábbiakban jeleztük. így például nagyon érzékletesen ír Novotny Emil Róbert első bemutatkozásáról 1926-ban. Novotny-akinek több grafikája is megtalálható Mihályfi Ernő gyűjteményében - „... eddig csoportkiállításokon egy-egy képével jelezte fejlődését, most egy teljesen kibontakozott tehetség áll előttünk. Csupa erő, csupa lendület... letisztult piktúrája teljesen önálló, izmos tehetség bizonysága. Gyönyörű szép fekvő női félaktja, nagybányai tájképe és tompa színekben tartott végtelenül egyszerű korsós csendélete."10 Mihályfi a két világháború közti Budapest kiállítótermeit, galériáit és múzeumait járva biztos szemmel fedezte fel a jövő tehetségeit. Kritikái és kiállítás-ismertetői érzékletes képet festenek a kor művészeti életéről, azon belül is a fiatal tehetségek - többségük számunkra már klasszikusnak számít - bemutatkozásáról. A legfiatalabb művészek seregszemléje a Műcsarnokban címmel 1928. május 20-án, szintén a Magyarország hasábjain megjelent írásában lelkesen ír a Képzőművészeti Főiskola végzőseinek bemutatkozásáról. „A Műcsarnok 9 SZÍJ, 200. o. 10 MIHÁLYFI E.: Hét modern festő a Nemzeti Szalonban. Magyarország, 1926. október 31. In; Mihályfi Ernő: Művészek, barátaim. 18. o. 8 Mihályfi Collection
