K. Peák Ildikó - Shah Gabriella: Mihályfi-gyűjtemény - Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján (Salgótarján, 2014)
Egy gyűjtő portréja (Mihályfi Ernőről)
megjelentek a párizsi utcán az I. Béke- Világkongresszus plakátjai. Rajtuk egy szokatlan formájú, meglepő kifejezésű, bozontos galamb. Picasso első békegalambja. Ez a galamb bámulatosan rövid idő alatt eljutott a világ minden sarkába, és fészket rakott száz- és százmillió ember szívében. Talán még soha művészi alkotásnak ilyen ereje és ilyen hatása nem volt az emberiségre, mint ennek a galambnak. S ennek kettős - együttes - magyarázata van: formai és eszmei. Formailag tökéletes alkotás volt. Picasso tökéletes rajztudása szülte, eszmeileg pedig kifejezte mindazt a vágyat és akaratot, amely a népek szívében élt, kifejezte minden ember érzését, aki békét akart széles e világon."12 A békemozgalom, a „népfrontosság" egyébként a kor kultúr- és művészetpolitikájának nagyon fontos vonásaként belopta magát Mihályfi Ernő írásaiba is. Ez alól a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács elnökségének tagjaként sem vonhatta ki magát. „Három szobor állt, három új szobor, néhány hét óta a magyar Alföldön" - írja 1957. szeptember 8-án a Magyar Nemzet hasábjain. „A ceglédi piacon Dózsa György szobrát állították fel augusztus 20-án, ott, ahol híres beszédét tartotta a jobbágyokat fejő, kirabló, gyilkos, nemes urak ellen. A „ceglédi" Dózsát ábrázolja a szép szobor, a támadásra induló parasztsereg vezérét. ... Szimbólumok ezek a szobrok, jelképei egyebek közt annak is, hogy milyen mélyre nyúlnak a népfront eszméjének történelmi gyökerei. Éltetői és élővé tevői 12 MIHÁLYFI E.: Hetvenöt éves a galambok apja. Béke és Szabadság, 1956. január 18. In: Mihályfi Ernő: Művészek, barátaim. 138. o. a hagyományoknak, de egyben napjaink valóságának is részei, annak a hatalmas, mai történelmünket alakító valóságnak, hogy van, hogy él, hogy erős a népfront, a nemzetünk egységét kifejező és megvalósító Hazafias Népfront. .,."13 Az idézetben említett ceglédi Dózsa-szo- bor egyébként Somogyi József szobrász- művész alkotása, azé a Somogyi Józsefé, akinek számos tanulmányrajzát, illetve köztéri szoborhoz készült vázlatrajzát őrzi a gyűjtemény, és aki Mihályfi Ernő síremlékét is elkészítette. A fenti Dózsa- plasztikához készült öt vázlata szerepel a hagyatékban, jelezve, hogy Mihályfi Ernő nagyra értékelte az alkotást és a művészt egyaránt. A teljességhez mindenképpen hozzátartozik, hogy a gyűjteményben - Mihályfi Ernő utolsó éveinek kortársaiként - helyet kaptak a XX. század közepének kevésbé „pártszerű" művészeinek alkotásai is, így a kor nagy renitensének, Kondor Bélának grafikái, illetve a szintén „engedetlen", egy időre külföldre is távozó Szalay Lajos rajzai. A gyűjtemény anyagát áttekintve megállapíthatjuk, hogy akár a 20. század első felében keletkezett klasszikus, illetve avantgárd alkotásokról, akár a második világháború után keletkezett művekről van szó, Mihályfi Ernőt elsődlegesen az igazán színvonalas, művészi értékkel bíró festmények, grafikák, plasztikák gyűjtése érdekelte. Elenyésző mértékben bár - valószínűsíthetően inkább Mihályfi közéleti szerepvállalásából is fakadóan - bekerültek az anyagba a „szocreál" termékei is, így Ék Sándor 13 MIHÁLYFI E.: A népfront szellemében. Magyar Nemzet, 1957. szeptember 8. In: Mihályfi Ernő: Emlékirat helyett. 118. o. Miháiyfi-gyüjtemény 11
