Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)
Csongrády Béla: A művészeti élet változása és tükröződése a megyei sajtóban
Értékek és Konfliktusok hez és igényelje az újratalálkozást.” E cikkből megtudni azt is, hogy a kiállításon jól szerepeltek a megyei, a tarjáni alkotók. A szerző első helyen említi Czinke Ferenc „Kohász” (ez a május 1-jei lapszámban meg is jelent), a „De Profundis”, a „Getto 1945. január” és a „Csillebillentők” című műveit. Ugyancsak kiemeli Iványi Ödön „Kapálok", „Kislány”, „1944”, Pataki József „Virágkertész lány”, id. Szabó István „Bányász” című munkáit. A cikkben megjelenik továbbá Bojtor Károly, Pataki József és Tóth Imre neve megyei művészként. Természetesen a Palócföld sem lehetett közömbös az „ÉM” - ahogyan akkoriban röviden nevezték - mellett, bár konkrétan kissé megkésve reagált. Az 1965/2-es számban Gordos János pártmunkás „Gondolatok az ideológiai irányelvek olvasása közben” című írásában a pártosság és az objektivitás összefüggéseivel, Nádházi Lajos megyei tanácsi csoportvezető pedig „A népművelés gondjai és feladatai” című cikkében a művészetek társadalmi szerepével foglalkozván érintették a képzőművészet területét is, az első - csak indirekt jellegű utalás e kiállításra - a lap 1966/1-es számban, az általam - a városi tanács népművelési felügyelőjeként - írott „Közízlés és népművelés” című cikkben történt. A közönség fokozódó érdeklődését többek között az első „ÉM”-et megtekintő 3521 (!) nézővel próbáltam indokolni. S bár a Palócföld 1966/2-es száma több tárlattal (Pataki József, Radics István, Farkas András és Iványi Ödön egyéni kiállításaival kü- lön-külön cikkben) foglalkozott és sok-sok reprodukciót jelentetett meg, az abban az évben már másodízben megtartott „ÉM”-ről nem esett szó. Az első szöveges elemzés a Palócföld 1967/2-es számában, az akkor már harmadik, a régi Felszabadulás úti kiállítóteremben megtartott „ÉM” esetében jelent meg a szerző megjelölése nélkül és nagyon szép műmelléklettel. Az ismeretlen szerző, minden bizonnyal a főszerkesztő Kojnok Nándor - valószínűleg Vonsik Gyula, a KB osztályvezető-helyettese megnyitóbeszédére apellálva - megállapítja, hogy „ez alkalommal az eddiginél nagyobb számú, változatosabb és figyelemreméltóbb szobrászati alkotás szerepelt a festészeti és grafikai anyag mellett. Joggal mondhatjuk, hogy a kiállítás jelentősége túlnőtt a helyi vagy a tájjellegű események ható- és problémakörén.” Ez a lapszám mutatta be egyébként a hátsó borítón Lóránt Jánost, áld 1966-ban és 1967-ben is díjat kapott az „ÉM”-en. A harmadik kiállításon - mint a cikkből kiderül - ugyancsak díjazták Czinke Ferencet, Iványi Ödönt és id. Szabó Istvánt. Az első igazán szakmainak tekinthető megítélés a negyedik kiállításról jelent meg Aradi Nóra tollából a Palócföld 1968/2-es számában. Ebben olvashatók a következő sorok: „A jelenlegi kiállítás az előbbi tárlatok némelyikének talán tudatosabb orientációjával, probléma-keresésével szemben nagyobb teret enged a relatív művészeti autonómia mintegy ösztönösebb érényesülésének, az előzményeknek ez a lehetséges folytatása, a további, szerves gazdagodás útjait is magában foglalhatja.” Ez a remény még 1970-ig élt, ugyanis addig hatszor rendezték meg az észak-magyarországi területi kiállítást, amelyet 1971-től felváltott az új József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában, majd az 1981-től, az előző évben felavatott új múzeumban megrendezett Salgótarjáni Tavaszi Tárlatok eleddig huszonhetet számláló sora. A képzőművészet területén realizálódtak a határmenti kapcsolatok fokozására vonatkozó elképzelések is. A Nógrád „Festmény - szobor - grafika” címmel 1965. november 6-i számában jelent meg cikk a közép-szlovákai művészek reprezentatív tárlatáról, amelyet szokatlan módon a megyei tanács dísztermében tartottak. A kiállításon - amely válasz volt az „ÉM” augusztusi, a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóján Besztercebányán rendezett vendégszereplésére - olyan neves alkotók vettek részt, mint Martin Benka, 50
