Bagyinszky Istvánné - Szvircsek Ferenc (szerk.): Értékek és konfliktusok. Salgótarján és Nógrád megye kulturális élete a hatvanas években. Történeti tanácskozás Salgótarján, 2004. október 25. (Salgótarján, 2005)

Praznovszky Mihály: Az ember, aki a történelemről kívánt szólni - Horváth István (1939-2005)

Értékek és Konfliktusok

Szlovákiában is több kiállításon bemutatták. Horváth Istvánnak amúgy is szívügye a volt a teljes Nógrád megyében való gondolkozás, hiszen akár hivatalból akár a múzeumból igen baráti kapcsolatokat ápolt például a fülekiekkel, losonciakkal vagy éppen a besztercebányai múzeummal. Mindezeknek közös konferenciák, barátkozások, kiállítások lettek a következményei. 1968 után ez igen fontos volt, hogy legalább a közös történeti örökség földjén valahogy visszaálljon az egymás iránti bizalom.

S miközben a levéltárban e kérdéskör körül kutatott, természetesen kicédulázta azokat az eseményeket is amelyeket fontosnak ítélt. így jutott el Ócsai Balogh Péter személyéhez, rajta keresztül majd Ráby Mátyáshoz, így az 1825-ös megyei követutasításokhoz, általában a reformkori megyei politizálás kérdéseihez, a helyi politikusok tetteinek értelmezéséhez, elemzéséhez. S persze a már említett Sréter János és családja története is foglalkoztatta.

Ez a szerencsés történeti választás a későbbiekben sem hagyta el. Helyesebb azonban a történészi felkészültségének és nyitottságának nevezni ezt a szerencsét. Horváth István nem tudott betelni a történelemmel. Nyitott szelleme mindenben valami érdekeset, megfontolandót, előrevivőt, átadandót látott. Különösen fontos volt ez számára a rendszerváltás után, hiszen addig nem tárgyalt-nem tárgyalhatott témák nyíltak meg előtte. Noha sokat publikált 1918-1919-ről mint társadalomtörténeti eseményről, most lépett vissza az első világháborúig s annak a Nógrád megyére tett hatásáig. Megtalálta egy kérész életű politikai párt, a Bell Miklós-féle pár helyi megalakulását és tevékenységét akkor, amikor a jelenkori pártalakulások és megszűnések százasával színesítették a demokratizálódó közéletet. Hogy egy párt megalakulása, szerveződése, szereplése és megszűnése 50 évvel korábbról milyen értelmezhetőséget jelent 50 évvel későbbre, ez egyértelmű volt, de Horváth István e vonatkozásban soha sem a direkt megfogalmazást használta.)

Végre hozzányúlhatott a második világháború eseményeihez is. Általában szeretett szerzőtársakkal dolgozni, fontos munkáiban mindig kutató-társsal dolgozott. Szerette a belső szakmai vitákat, a közös gondolkodást, az így formálódó objektív megközelítés teljességét. Hasonlóképpen járt el a holokauszt, általában a nógrádi zsidóság kutatásnak kérdésében, de így jutott el 1956 Nógrád megyei és salgótarjáni eseményeinek, kronológiájának feltárásához, érzékeltetve, hogy sem ő sem más nem vállalhatja fel a teljes és végső igazság kimondását, mert főleg 1956 esetében, ilyen egyelőre nincs is.

Már eddig is kiolvasható, hogy milyen rendkívül gazdag Horváth István történészi kutatásainak aspektusa. Egyértelmű: nyitott volt a történelemre. A Rákóczi korabeli Forgách Simontól kezdve Nagy Ivánon át Förster Kálmánig és tovább minden érdekelte. Mindenben látott valamit, amelynek révén a gondolatait, eszméit rendszerbe foglalhatja illetve ezt az eszmekört még teljesebbé teheti.

Ezért fontosak az összegző kötetei amelyekben egy időszak tanulmányait, írásait valamilyen általa felvázolt rendszerbe szerkesztheti, építheti. A Mezsgyén állva című tanulmánykötete 1988-ban jelent meg. A mezsgye nyilvánvaló Nógrád megye földrajzi értelemben, hiszen valaminek a határán van, a határát jelenti. A mezsgye egyúttal a gondolkodó ember lehetősége, hiszen olyan problémákat vet fel, amelyek a történelmi választó vonalhoz közeledve egyértelműen igen-nem kérdéseket fogalmaznak meg a hogyan továbbról. Ezek persze nem kategorikus kijelentések, hanem kérdéskörök. Amelyekben természetesen mindenütt ott van a történetiség mint szervező gondolat, és ott a filozó166